Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
BREUER MARCELL: GYERMEKSZOBABÚTOR (1922) BRANDT: LAMPA (1927) PAUL KLEE: GOBELIN (1922) konzervatívok támadásainak kereszttüzébe került s nem kizárólag művészeti okokból, hanem azért is, mert az egész intézményt szocialistának vélték. A thüringiai kormányzat sem nézte jószemmel a Bauhaust, úgy, hogy 1924 végén Gropius kényszerítve érezte magát az iskola bezárására, majd 1925-ben bejelentette a kormányzatnak az intézmény feloszlatását. Áttelepültek Dessauba, és ezután megváltozott a tanterv is. A hallgatók képzését két mesterre bízták, egyre, aki a technológiai ismereteket oktatta, s egy másikra, aki a formaadásra tanította a hallgatókat. Az egyes tanszékek élén olyan mesterek álltak, akik mindkét szakban járatosak voltak. Ez azért vált lehetségessé, mert az iskola egykori tanítványai időközben maguk is mesterré váltak, így Josef Albers, Herbert Bayer, Hinnerk Scheper és Joost Schmidt. Külön említjük a magyar Breuer Marcellt, az asztalos tanszék vezetőjét, aki többek között a csőbútor feltalálásával vált híressé. Gerhard Mareks és Itten kiválása után az előkészítő tanfolyamot az ugyancsak magyar Moholy-Nagy, és Josef Albers vette át. Sőt, az előképzést még ki is bővítették. „Jellemző erre az időpontra — írja Wilhelm Wagen- felţJt egy Nikolaus Pevsnerhez írott levelében —, hogy Moholy-Nagy, aki engem a jénai üveggyárban talált, amikor a korábban hengeres formára alkotott tejeskannámat csepp formájúvá változtattam, így szólt hozzám: Wagenfeldt, hogy árulhatja el ennyire a Bauhaust? Mindig is egyszerű, alapvető formákért küzdöttünk, hengerekért, kockákért és gömbökért, és íme, maga egy lágy formát csinál, amely homlokegyenest ellenkezője annak, amiért mi küzdöttünk.” A Bauhaus gyakorlati tevékenységét a Bauhaus-könyvek — amelyeket Mo- holy-Nagy szerkesztett — nemcsak kiegészítették, de egyúttal arra is hivatottak voltak, hogy a Bauhaust magát és szellemi programját népszerűsítsék. A megjelent tizennégy kötetbe nem kizárólag a Bauhaus tanárai írtak, hanem a rokonszellemű holland De Stijl tagjai is. Számunkra különösen érdekes, hogy két olyan kötetet is terveztek — sajnos ezek már nem jelentek meg —, amelyeket Kállai Ernő és Kassák Lajos írtak volna a MA-csoportról. Gropius 1928-ig vezette a dessaui Bauhaust, majd szabad tervezőként folytatta munkásságát, az iskola vezetését pedig a svájci építésznek, Hannes Meyernek adta át. Ő azonban 1930-ban, a városi hatóságokkal támadt összekülönbözései miatt lemondott, s ekkor Gropius tanácsára Mies van der Rohe vette át az igazgatóságot. 1932-ben Sachsen-Anhalt- ban a nemzeti szocialisták kerültek többségbe, s ezért áprilisban a Bauhaus Berlinbe települt, de itt 1933 áprilisában végképp feloszlatták. Jóllehet az iskolát bezárták, tanításai és módszerei tovább hatottak az egész világon. Számos európai és amerikai művészeti iskola vette át a Bauhaus tanítási módszerét, egyszersmind a Bauhaus egykori tanárai számos európai és amerikai művészeti iskolában helyezkedtek el. Moholy-Nagy a New Bauhaus — későbbi nevén az Institute of Design — igazgatója lett Chicagóban. A Harvard Egyetem építészeti tagozatát, valamint a New York-i Laboratory School of Industrial Design és a délkaliforniai School of Design vezetését is a Bauhaus pedagógusai vették át. Magyar szempontból különösen érdekes, hogy a Bauhaus közvetett hatása hány magyar származású művész munkásságában követhető. A múlt évben elhunyt Mácza János, a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanára, elméletileg maga is sokat foglalkozott és vitatkozott a Bauhausszal, s ennek kapcsán az ipari formatervezés kérdéseivel. Amerikában Kepes György kinetikus művészete ugyanúgy rokon Moholy-Nagy művészetével és művészetelméletével, mint Párizsban Schöffer Miklósé, aki a párizsi Eiffel-torony „konkurensét”, a most felállításra kerülő, elektronikusan vezérelt, kinetikus óriástornyot tervezte. Vásárhelyi Győző (Vasarely) művészetszemlélete hasonló gyökerekből táplálkozik, s hatása a Bau- haus-tanárokéval vetekszik világszerte. Nincs most helyünk, hogy részletesen soroljuk fel a Bauhaus közvetett és közvetlen hazai hatását az építészetben. De aki egyetlen pillantást vet a Bauhaus-iskola dessaui épületének fényképére, az további magyarázat nélkül is felismerheti azt. A Bauhaus szigorú technicizmusa és geometrizmusa ma már számos ponton vereséget szenvedett. A bútorművészetben csakúgy, mint az üvegművészetben és a kerámiában ismét polgárjogot nyertek, sőt egyre nagyobb tért hódítanak a lágy formák: a konstruktivista szemléletet egy organikus szemlélet igyekszik felváltani. Az új amerikai építészeti iskolában csakúgy jelentkeznek ezek a törekvések, mint például Dél-Olasz- ország és Szicília építészetében. Ez az építészet megtartja ugyan a funkcionális célkitűzéseket, ugyanakkor azonban ezt a funkciót már játékosabban értelmezi. A Bauhaus érdemei mégis elévülhetetlenek, s bár fölösleges jóslásokba bocsátkozni, mégis megkockáztatjuk azt a megállapítást, hogy hatása még nagyon sokáig fogja befolyásolni az építészetet és az építészethez kapcsolódó képzőművészetet. BOJÁR IVÁN A BAUHAUS EMBLEMAJA. OSKAR SCHLEMMEL TERVE (1922) 10
