Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
ségünknek, szégyenletes tudatlanságunknak és közönyösségünknek végtelen tengerét, és azt a letö- rölhetetlen szégyenfoltot, hogy csaknem minden technikai kérdésben idegenekhez folyamodunk . . . a magunk hibájából, csupa álomkórságból, úgyszólván teljes meggondolatlanságból, szamár tunyaságunk miatt, mely nemhogy egy országnak, de egy értelmes embernek is szégyenére válnék, elkábult és kiégett öntudatunk miatt, mely nem érzi a nyomorúságot, és — hogy röviden kimondjam, ami a nyelvemen van — vakságunk miatt, mellyel az Isten ver bennünket, hogy meg ne lássuk pőre- ségünket, ínségünket, szegénységünket.” E szavakat közvetlen hazatérése után, 1653-ban, székfoglaló beszédében hallja tőle a gyulafehérvári egyetem diáksága. Úgy látszik, beteljesült a bethleni álom: végre magyar professzor lép a katedrára, aki méltó társa a külországi tudóskoszorúnak, és aki a legkorszerűbb eszmék magjaival fogja az erdélyi ifjúság lelkét megtermékenyíteni. Nem így történt. Hogy pontosan mik voltak Apáczai feltűnő mel- lőztetésének okai, azt ma sem látjuk egészen világosan. Kezdetben bizonyára elégséges magyarázattal szolgált fiatalsága. Csak poetica classist (latin irodalmat) taníthat. Mint nagy műveltségű tanítványa, Bethlen Miklós beszámol róla: . . melyet is nem lehetett megvetni az engedelmesség és szokás szerént, mind a mindennapi kenyérre nézve, melyre szükséges volt maga, felesége s gyermekének." Tanártársai persze nem nézik jó szemmel, hogy a maga stúdiumára csábítja át a diákokat azzal, hogy Vergilius Geor- giconját fordítva, tulajdonképpen fizikát, csillagászatot, földrajzot tanít. De a szellemi légkör is alaposan megváltozott hollandiai tartózkodása alatt. Lorántffy Zsuzsanna, férje halála után, Sárospatakra költözött. Fiának, II. Rákóczi György udvarának értelmiségét egyre inkább megosztják a protestantizmus különböző irányzatai. Egymást át- kozzák-gyalázzák episzkopálisok és presbiteriánu- sok, kiliaszták, independensek, „teljes reformátorok” és ortodoxok, szinte a végtelenségig tovább osztható árnyalatokkal. De a leglátványosabban a fejedelmi politika változott. II. Rákóczi György kockázatos „országgyarapító" tervbe fog: a lengyel koronáért nyúl, katolikus szövetséggel kacérkodik, sőt fiáról, Ferencről reverzálist ad a Habsburgoknak. Ez a hatalmi konstelláció elreteszeli a protestantizmus demokratikus lehetőségeit. Nem véletlen, hogy az összekuszálódott helyzetben, 1654-ben Coménius is csalódottan hagyja el az országot. És 1655-ben Apáczait Rákóczi megfosztja tanszékétől. A leszámoláshoz egy disputa, egy nyilvános hitvita szolgáltat ürügyet. Az ellenfél Baziriusz Izsák, a kollégium vezető professzora, a cromwelli forradalomban lefejezett I. Károly angol király egykori udvari papja. Baziriusz falrafesti az ördögöt: Apáczai eszméit a királygyilkos „kerekfe- jűek"-ével rokonítja. Valóban látványos összecsapás ez, nem véletlenül foglalkoztatja három évszázad múltán is a magyar drámaírók — többek között Németh László, Páskándi Géza - képzeletét. Látszólag teológiai kérdésekről vitatkoznak egy szinte sportszerűen szabályos eszmei párbaj keretei között. De a fejedelem jelenlétében minden szó, minden érv, „vérre megy”. Apáczai gondolatmenetét nem ismerjük. Csak következtethetünk azokból a nézetekből, amelyeket egy pillanatig sem rejt véka alá beszédeiben, vagy a könyveit hatalmasságoknak ajánló soraiban: például A bölcsesség tanulásáról, vagy Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról c. írásokban. „Akik azt sugdossák köztetek, hogy az ősök szokásán nem kell változtatni, azoknak tudniok kellene, hogy az ősi szokásokhoz való ragaszkodás semmi más, mint a tévedések káros belénk rögződése. Figyeljenek az ilyenek azokra a változásokra, amelyek napról napra a szemünk láttára születnek mind a politikai és a házi életben, mind az egyházban és az iskolákban." Rákóczi már korántsem Bethlen Gábor füleivel hallgatja e szavakat. A fejedelmi vitaérvet mindenesetre megőrizték a krónikák: megfenyegeti Apáczait, hogy a gyula- fehérvári nagytemplom gombjáról dobatja a Maros hullámaiba. És természetesen azonnal el kell hagynia a kollégiumot. Apáczai Kolozsvárra menekül, Lorántffy Zsuzsanna védőszárnyai alá. Haláláig mindössze négy éve marad, hogy életművét kikerekítse. E négy év alatt rakja le a magyar nyelvű népiskoláztatás alapjait. Munkássága nyomán bontakoznak ki egy összefüggő iskolarendszer körvonalai. Javaslatot tesz egy korszerű, négyfakultású (bölcsészeti, jogi, orvosi, teológiai) egyetem létesítésére. 34 éves korában, 1659 szilveszter éjszakáján ragadja el a „száraz betegség”, a morbus hungaricus. Bethlen Miklós e szavakkal búcsúztatja: „...az Isten ebből az ostoba, háládatlan magyar világból, mely őreá méltatlan volt, kivette, azután az igen gyámoltalan belga feleségét, gyermekét is magához vette.. Akkor már egy éve halott II. Rákóczi György is. A tudós és a fejedelem disputájában kíméletlen döntőbírónak jelentkezett a történelem. A szövevényes politikai hazárdjáték utolsó tromfjaként tatár hordák özönlik el Erdélyt. Földig rombolják a gyulafehérvári templom tornyát, a fejedelmi palotát — és vele a főiskolát is. Erdély aranykora és egyben a magyar szellemi élet ígéretes felvirágzásának időszaka — évszázadokra véget ért. DÉVÉNYI ROBERT 9
