Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
MEZŰNYARADON HÁZÉPÍTÉS KÖZBEN HAJNAL ISTVÁN GAZDAG BRONZKORI LELETRE BUKKANT. AZ 55 MEGTALÁLT TÁRGY KOZOTT A RÉGÉSZEK SZEMPONTJÁBÓL ÉRTÉKES A BOGRÁCS, DÁRDAHÉGY ÉS AZ ÉKSZEREK hagyott épületekben XVI. századi - világi célokra átalakított — lakóházak részleteit bontották ki. Egervárott, a Halcsont-major melletti pincedombon, erdőirtás közben XV. század végi késő gótikus kápolna maradványaira s az Egervári család terrakottából készített címerére leltek. Az esztergomi Szamárhegy lejtőjén, az erdő széle mellett Kresz Károly dózeros földmunka közben edényben elrejtett régi pénzt talált. Beszolgáltatta a Balassa Múzeumnak. A szakemberek a helyszínre siettek, és további 36 ezüsttallért, valamint sárgamázas, szélesszájú, két- fülű edényben — török tál talpából kialakított cserépdugóval zárták le — 556 ezüst tallért, 10 lengyel garast, három török aranyat, egy magyar dénárt s XVI. századi ezüst pecsétgyűrűt, gombokat ástak ki. A legkésőbbi veretek 1593-ból valók, tehát valószínűleg az értékeket Esztergom 1594. vagy 1595. évi ostroma idején rejtették el. Cöllén, Cserepespusztán, szántás közben ugyancsak késő középkori dénáros edénybe ütköztek. Tartalma 290 ezüst dénár, 2907 garas és 41 tallér. A Rippl-Rónai Múzeumnak adták át. N em minden lelet jut a múzeumokba. Biharkeresztesen, az Aranykalász Tsz emberei Nagyfarkasdomb ártándi részén homokbányát nyitottak. A 200X 80 méteres területet — néhol öt méter mélységig — géppel teljesen feldúlták. Később itt a régészeknek sikerült 500 négyzetméteres részen 22 IV. századi edény-, ékszer- és fegyvertárgyat, valamint római csontfésűt, csontárat, vaskést, dák kerámiákat megmenteni. A Téglás-Hajdúhadbáz közötti 4-es főút új nyomvonalának kiképzésekor a földmunkagépek a Laposréten sírokat tettek tönkre. A muzeológusok már csak elpusztított temetőt láttak. így is összegyűjtöttek néhány cserepet, gyöngyöt, késő középkori kerámiatöredéket, valamint XVI. századi kerámiával kirakott négyszögletes tűzhelyt és egy Sa- lamon-dénárt. A további példák helyett elgondolkoztató számok: 1973-ban Magyar- ország 196, 1972-ben 202, 1971-ben 207, 1970-ben 144, 1969-ben 150, 1968-ban 131 helységében végeztek nem tudományos kutatóktól kezdeményezett régészeti ásatásokat. S amit senki sem tudhat: vajon mennyi lehetett a be nem jelentett, betemetett, szemétre vetett vagy hazavitt, gyerekjátéknak adott, esetleg „gavallér” idegenektől áron alul, fillérekért megvásárolt lelet? Mindez indokolta, hogy a közelmúltban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az 1963. évi 9. számú rendeletétől eltérő — ú/abb rendelettel szabályozta a muzeális emlékek védelmét. A módosított törvényerejű rendelet egyértelműen biztosítja a muzeális emlékek védelmét - mondotta Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese. — Igen, mert megszüntette az utóbbi években kialakult kettős szemléletet, amely bizonyos régészeti leleteket a „történelmi forrás" kategória helyett „elhagyott javak”-nak minősített, ami elvben magántulajdoni értelmezést jelentett. Mostantól vitathatatlan, hogy: „A földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő, illetőleg az onnan előkerülő muzeális vagy műemléki értékű tárgyak az állam tulajdonát képezik.” Tehát a megtaláló köteles „a tárgyat a községi szak- igazgatási szervnek, városi, fővárosi, kerületi tanács végrehajtó bizottsága művelődésügyi feladatot ellátó szak- igazgatási szervének, megyei, városi, kerületi hivatalnak haladéktalanul bejelenteni, a tárgy őrzéséről átmenetileg gondoskodni, valamint az esetleg birtokába került tárgyat a művelődésügyi szervnek átadni".- Mindez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ezentúl semmiféle régészeti érték nem adható el üzéreknek, nem kerülhet illetéktelenek: hazai és külföldi magánosok birtokába, falvagy vitrindíszként. A múzeumi tárgyakkal történő üzérkedés mostantól már nem egyszerű szabálysértés. Társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény! így a következmény: a büntetés súlyosabb. S a rombolók, a gondatlanok, a szertehordók, a nyomtalanul eltüntetők felelősségre- vonása is szigorúbb.- Remélhetőleg többé nem pusztulhat el előkerült lelet nemtörődömség, hozzá nem értés, lelkiismeretlenség miatt. A tanácsi szaktisztviselők és a muzeológusok kötelessége a megtalált tárgy — társadalmi tulajdon! — megmentése, óvása. A tudományos vizsgálódást könnyíti, hogy a lelőhelyen kötelezően félbehagyott munkát a túl kevés nyolc napról a reálisabb harminc napra hosszabbították meg. Természetesen amennyiben feltétlen szükséges, hiszen ha a: „munka a lelőhelyet, illetőleg az előkerült muzeális tárgyat nem veszélyezteti, a múzeum által megállapított feltételek szerint az nyomban folytatható.” — Fontos előírás, hogy „a múzeum az előkerült muzeális tárgyat gyűjteményébe veszi vagy gondoskodik védetté nyilvánításáról, és más szerv által fenntartott gyűjtemény őrzésébe adja”. Továbbá: „A felfedezőt pedig — a tárgy kulturális jelentőségéhez és értékéhez mérten - megfelelő elismerésben részesítheti.” A muzeális tárgy értéke persze forintban szinte meghatározhatatlan, mert annak más és más a tudományos, az eszmei és a napi forgalmi értéke. A becsületes beszolgáltató azonban eddig sem járt rosszul, és a múzeum a jövőben is többet ad a beszolgáltatott tárgyért, mint akár a műtárgynak csupán anyagértékét megtérítő, vásárlásra jogosult állami vállalat, nem is szólva az üzérekről, akik becsapva a hozzá nem értő felfedezőt, mélyen értékén alul vásárolják meg a muzeális tárgyat. — A muzeológusok és a tanácsi tisztviselők kötélessége az új törvényerejű rendelet betartása, betartatása — mondotta befejezésül Korek József. — Ugyanakkor a szocialista társadalom minden polgárának érdeke a muzeális értékek védelme, a nemzeti kincs féltése, óvása. 3
