Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
vannak múlhatatlan érdemei. A végső szót e kérdésben is az elektromos munkagépek széles körű elterjedése mondta ki. Ha a középkor bányásza mélyebbre merészkedett, mint ameddig a napfény látni engedte, faggyúgyertyákat vagy bányamécseseket használt világításra, amelyben repceolaj égett. A kibányászott ércet a függőleges aknában hozták felszínre úgy, hogy az akna szájánál kerekeskútra emlékeztető szerkezetet emberi vagy állati erővel hajtottak, s ez tekerte fel a hosszú kötelet, amelynek végén a bödönbe vagy bőrzsákba tett érc lógott. Sokszor így a víz és az érc kiemelése együtt történt. A kiemelésnél — egészen a XVIII, századig — kenderkötelet használtak. Bár ismeretesek adatok, amelyek szerint Selmecen már a XVI. században használtak vaskötelet. A föld alatti vagy felszíni szállításra fatalicskákat, szekereket alkalmaztak. Az erdélyi bányákban viszont már a XVI. században alkalmaztak fasínpályákat, és ezek sok helyen a XIX. századig megmaradtak. 1767-ben az angol bányászatban vezetik be a vassínpályákat, s ezekre, a korabeli írások tanúsága szerint, a magyar és német bányászok által ott bemutatott fasínpályák szolgáltak mintául. A magyar fémbányászat technikai szempontból sok részterületen vezető szerepet vitt az európai bányatechnikában. Ez a helyzet fokozatosan romlott az 1848-as szabadságharcot KIEMELÉS AZ AKNÁBÓL követő időkben. így történhetett meg az, hogy sok, a maga korában ugyan ragyogó technikai újítást még a XIX. század vége, XX. század eleje is ott talált a magyar ércbányákban, holott ezeknek a helye akkor már régen a múzeumokban lett volna. A honfoglalás utáni időkben a magyar ércbányászatban az arany és az ezüst volt minden bányaművelés fő célia A következő évszázadokban e két fémhez (amelyek a pénzverés alapjául is szolgáltak) csatlakozott a réz. Hamarosan jelentős kiviteli cikké is vált és Németország, Flandria, később az Anjouk alatt az olasz városok, elsősorban Velence piacainak keresett portékája lett a magyar réz. A vasbányászat jelentősége Az újkor legfontosabb fémjének, a vasnak a története nagyon különös. Az ókorból és még régebbi időkből olyan vasemlékek maradtak ránk, amelyek nagyon jelentős vasércbányászatról és nagyon fejlett kohászatról vallanak. A régi indus templomok kovácsoltvas gerendái, az asszír királyi paloták vaslemez domborításai, mind fejlett vaskohászati technikáról tesznek tanúbizonyságot. A keleti világ sok más kulturális és technikai eredményével együtt ez is feledésbe merült, AZ ÉRC KIOLVASZTASA és Európának a vaskohászatot olyan szintről kellett újraindítania, mintha előtte semmi sem történt volna ezen a téren. A XV. században jutott el ismét arra a fejlettségi fokra, hogy olvadt nyersvasat is csapoltak, és nemcsak az embernyi méretű agyag- ,,kohók” szivacsos vas-„kenyereit" tekintették kohászati terméknek, amelyet azután még kovácsolva tömörítettek. A vas bányászata a közép- és újabb- kori Magyarországon sem lett olyan gazdasági fontosságúvá, mint az arany-, az ezüst- vagy akár a rézbányászat. A bányász munkája napjainkban is nehéz és gyakran veszélyes, pedig ma már a gépesítés, a technika fejlődése nagyon sok területen sokszorozza meg az ember erejét. A középkor bányászának munkája még nehezebb és veszélyesebb volt. Aki reggel leszállt a bányába, hogy estére néhány veder ércet kemény harccal elvegyen a sziklától, soha nem tudhatta, hogy estére talólko- zik-e azokkal, akik odafönt várják. Szerencse fel! mondja a bányászköszöntés, és aki szerencsével és sikerrel visszatért este, ha elernyesztette izmait, szárnyaló fantáziával újra visszatért abba a birodalomba, ahová a mesék hősei közül is csak a legbátrabbak merészkedtek, hogy szakíthassanak a csengő-bongó réz-, ezüst- és aranyfák gyümölcseiből. KARÁCSONYI REZSŐ VIZKIEMÉLÖ SZERKEZET FÚJTATÓ A SZÁLLÍTÓ CSILLE ŐSE KÖTÉLRE AKASZTHATÓ szállító edények 39
