Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 4. szám
A WESTMINSTER MAGYAR MEGMENTŐJE Az első képeskönyv q, Balatonról magyar nyelven 1848-ban jelent meg. A díszes album rajzolója, nyomtatója Szerelmey (Liebe) Miklós. Katona, mérnök, kőedző, a színes litográfia hazai meghonosítója, festő, karikaturista. Kísérletező. Számtalan találmánya — kevés szerencséje volt. Milliomos és koldus, világhírű és névtelen. A kalandos éltű, regényes nevű férfiú 1803-ban Győrött született. Ifjú mérnökkari tisztként járt Egyiptomban, Rómában. 1830-ban a francia fővárosban litografálni tanult. Kioktatták a kőrajzolás mesterségére, a színes kőrajz technikájára. S még az évben a párizsi júliusi forradalom harcosa lett, majd a brüsszeli barikádokon megsebesült. Belgiumból Amerikába hajózott. Aztán Skandinávián át tért vissza Európába. Bécsben már mint grafikust ismerték. A magyar műpártolóknak 1838- ban a Honművész mutatta be: „Sokáig mulatott Olasz-, Francia- és Angolországban, s ugyanott műveié is ki magát. Hazánkfia egy őt kitüntető meghívás következtében Szentpétervárra utazik. Bécsben is sok főrendű megbízó őt arcrajzának festésével. Vájjon fog-e a művész hazája földjére is lépni?” 1844 elején néhány képét Pesten a Nemzeti Casino termeiben állította ki. Kedvező fogadtatásban részesült; itthon maradt. Kőmetsző intézete 1845-ben nyílt meg a litográfusok utcájában, a Dorottya utca 16. szám alatt. Szerelmey adta ki az első színes emléklapokat, színes Utókat Pesten. Még az ősszel a Honderű dicsérte munkáját: ,,A Fóti dal a legkiválóbb csínnal állítatott ki Szerelmey úr nyomdájában. Annyira, mikép valódi örömünkre válhatik azon tudat, hogy illy művek állítathatnak ki már nálunk is.” (A művész grafikái a Magyar Nemzeti Galéria értékei.) Történeti munkákat, színes nyomatokat, portrékat, tájképeket, kottákat készített. Magyar hajdan és jelen című albuma a litográfiái eljárások mintakönyve. Rajzolt Petőfi és Szigligeti műveinek borítékot, s Kisfaludy Sándor arcképével díszített Himfy-lantot. Kiadta a hazai bédekkerek ősét Visegrádról és 1848-ban a Balaton-albumot tíz eredeti kőrajzzal. A csinosan kiállított könyv hamar elfogyott, a művecskét 1851- ben másodszor is kinyomtatták. Gyártott színes kendőket Kossuthnak, Batthyánynak, Klauzálnak s a 48-as események más szereplőinek képmásával. A Pilvaxban a közvélemény asztalának negyven-egynéhány éves fővel „örege”. Petőfi arcképét örökítette meg. A forradalom napját, március 15-ét Irinyi József röplapjával és a Magyar hazánk dicső napja című, aranykeretű, fekete krétakőrajzával ünnepelte. Jelentős, úttörő vállalkozása a Lau- ka Gusztáv szerkesztette Dongó alcímű Charivari (macskazene), az első magyar élclap: 1848. június 15- től „megjelendet” minden szombaton. A szerkesztőség — illetve az ügyszoba — Pesten, a Gránátos utcában kapott szállást. Szerelmey Daumier ihlette-másolta karikatúráit a magyar „Macskazene” minden száma egy teljes oldalon közölte. A vicclapot még az esztendő szeptemberében betiltották. A Charivarit vesztett Szerelmey katonának jelentkezett. Őrnagyi rangban szolgált Kossuth seregében. Emlékezetes tette: a körülzárt komáromi várban Klapka György parancsára pénzt nyomatott: 5 és 10 kraj- cárosokat, majd 2 és 10 forintos bankjegyeket — ötmillió értékben. A fegyverletétel után Londonba emigrált. Ott kapcsolatba került Marxszal és Engelsszel, akik személyesen közreműködtek műveinek megjelentetésében. Kossuth szintén támogatta Szerelmey művészi terveit, erről tanúskodik Westley Richardhoz írott ajánlólevele. S meg is jelentek a magyar szabadságharcot dicsőítő német, angol, francia szövegű Szerelmey-képsoro- zatok. 1856-ban is megjelent egy angol nyelvű kiadvány. Címe — magyar fordításban —: Jézus Mária Hode- gedria portréja, melyet Szent Lukács evangélista festett. Történeti leírás, készítette N. C. Szerelmey, a műalkotás tulajdonosa, London. A festmény, pontosan ikon, Magyarországról került külföldre, Szerelmey vitte el Komárom várának feladása után. A képzőművészet, a műkereskedés nem hozott vagyont Szerelmeynek. A silicat zopissa azonban — ideig- óráig — milliomossá tette. Az angol parlament épületének kövei akkortájt mállottak, bomlottak. Sir Charles Barry remekművét kikezdte a londoni köd, megtámadta a nedvesség, a levegő savassága. A Westminster palota megmentője Szerelmey lett. Vegyszert, csodaszert ajánlott. E silicat zop/ssának nevezett keveréket még 1829-bert Itáliában mint hadmérnök, várfalak renoválására, kazamaták kiszárítására sikeresen alkalmazta. Eredménnyel konzerválta a londoni parlamentet, majd később a Szent Páf székesegyházat. A konzerváló anyag túljutott Anglián. Szerelmey eljárását alkalmazták a bolivári vasutak, a Buenos Aires-i építkezések, a Great Indian Peninsular Railways, a rigai vasút a cári Oroszországban. Az 1862. évi londoni világkiállítás egyik sztárja Szerelmey Miklós. Az Ország Tükre riportere így írt: „Hazánkfia találmányának jövője vagyon. Ő pedig maga ismét bizonyítéka annak, hogy a magyarhon fiaiban van lelemény, sőt van lángész: is.” Tizenöt évvel a Westminster restaurálása után az angol parlament üléstermében a következő hangzott el: „Szerelmey eljárása a kipróbáltak között a legjobb volt." A feltaláló a gyártás jogát egy angol társaságnak adta . el. A pénzt, amit a titokzatos zopissával keresett, újabb fantasztikus ideáira költötte, öregen, szegényen, betegen jött haza. Meghalni. Budapesten temették el — száz esztendeje — 1875. augusztus 5-én. A Szerelmey Limited London napjainkban változatlanul gyártja a „Szerelmey ston liquid N° 101”-et, az angol birodalom épületeinek hagyományos kőkonzerváló szerét. LÁSZLÓ MIKLÓS LAP A BALATON-ALBUMBÓL 16
