Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 4. szám
A 300 ÉVES GREENWICH A világ óceánjait és tengereit járó hajókat ma mór a szárazföldi figyelők számtalan látható és láthatatlan jelzése kíséri és óvja. A régi idők hajósának azonban összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzete volt. A tájékozódás bizonytalansága sokáig nem is eresztette el a hajókat a szárazföld közeléből: a vízi utak kikötőtől kikötőig — a partok vonalatától nem messze — vezettek. Kolumbusz után a nyílt óceánokon való átkelés egyre sürgetőbben követelte a pontosabb tájékozódást. A szárazföldektől eltávolodó hajók helyzetének meghatározása — vagy inkább becslése — sokszor 200- 300 mérföldes eltéréssel történt. Érthető hát, hogy 1598-ban III. Fülöp spanyol király százezer koronát ajánlott fel egy jó helymeghatározó módszerért. Hamarosan Hollandia is 30 ezer forintos pályadíjat kínált ugyanezért. Anglia tengeri nagyhatalommá válása a szigetországban is hasonló igényeket keltett. A helymeghatározás és a helyek távolságának meghatározása részben visszavezethető az időmérésre is. Ez a gondolat nem volt új már abban a korban sem, amikor az említett jelentős pályadíjak gazdára vártak. Gyakorlati megvalósítását azonban a pontos órák hiánya gátolta. Ebben a korban a legpontosabb órák az ingaórák voltak, de ezek használatát a hajókon a nyugtalan tenger lehetetlenné tette. II. Károly tudós társaság elé tárta a problémát, és John Flamsteed, a kor jó nevű gyakorlati asztro- nómusa olyan táblázatok elkészítésében látta a megoldást, amelyek a Hold és a főbb állócsillagok helyét eléggé pontosan megadnák. És 1675. június 22-én királyi parancs született: „Azért, hogy a hajózást és a csillagászatot tökéletesítsük és a helyek távolságának meghatározását pontossá tegyük ...”, királyi obszervatóriumot létesítettek a királyi parkban, a greenwichi dombon, amely a Temzére néz. Az építéssel Wrent, a neves építészt bízták meg. A kivitelezés már kevésbé volt lendületes és nagyvonalú, mint az alapító okmány szövege. A Tower egyik kaputornyát rombolták le és Tilbury- nál egy erődítményt: ezek szolgáltatták a vasat, a fát, a téglát és az ólmot az építkezéshez. Csillagászati megfigyelőnek Flamsteedet nevezték ki. A „királyi csillagász” fizetségét évi 100 fontban állapították meg. A fizetés igencsak sovány volt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Flamsteed- mek - és nagy nevű utódai közül is még soknak - a műszerek készítését és az asszisztencia fizetését is ebből kellett fedeznie. A vékonyka pénzre utal Bradleynek — a híres utódok egyikének — mondása, amellyel az obszervatóriumot meglátogató királynénak fizetésjavító buzgólkodását hárította el: „Óhajtanám, hogy őfelsége végre ne hajtsa szándékát; attól a naptól kezdve, amelyben az igazgatói hivatal valamit jövedelmezne, többé nem csillagászok volnának azok, akik azt elnyernék.” Anglia legrégibb tudományos intézete megkezdte hát működését, bár halhatatlan nevű igazgatójának magántanítványokat kellett vállalnia, hogy asszisztenciáját fizetni tudja és műszereket vásárolhasson. 13 éven át dolgozott többé-kevésbé egyedül, és mintegy húszezer megfigyelést végzett. Ezek a megfigyelések, ha nyilvánosságra kerülnek Flamsteed korában, a Hold mozgásának és a csillagok helyzetének a korabelihez képest sokkal pontosabb meghatározását tették volna lehetővé. Flamsteed azonban semmit sem publikált. Nagy és „összefoglaló” műhöz gyűjtögette az adatokat. Mérései és céljai tudományos körökben ismeretesek voltak, de az adatokat, a mérési eredményeket fátyol borította. Newton — gravitációs törvényének igazolására - adatokat kért Flamsteed- től, de ismételten visszautasításban volt része. A hajózás, a navigáció megjavítására alapított obszervatóriumban született megfigyelések, mérési adatok Flamsteed magántulajdonaként, hét lakat alatt őriztettek. Flamsteed szemszögéből néz^e ez természetesnek tűnik, hiszen munkájához kezdetben a fizetése, később apai öröksége volt az anyagi fedezet. A királyi alapító szándékkal azonban a titkolódzás élesen szembekerült. Végül a Királyi Tudós Társaság elnöke — Newton volt — kényszerítette, hogy megfigyeléseit a társaság rendelkezésére bocsássa. De ígéretet kapott, hogy beleegyezése nélkül adatait nem hozzák nyilvánosságra. Ugyanakkor azonban létrehoztak egy ellenőrző testületet, hogy a királyi csillagvizsgáló munkájára felügyeljen, s ezzel elmérgesítették a helyzetet a tudós társaság és a királyi asztronómus között. Ráadásul a társaság — ígérete megszegésével — 1712-ben publikálta Flamsteed mérési adatait. A csillagász nemcsak tulajdonjogának megA GREENWICHI CSILLAGVIZSGÁLÓ I I
