Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
r É lete, dicsősége, zenéje a XIX. századé. De dallamai átívelnek a XX. századba is. Ez több mint világsiker — ez halhatatlanság. Jó évszázada az egyszerű emberek kedvence. De rajongtak érte a muzsika óriásai is. Richard Wagner a század legmuzikálisabb muzsikusának tartotta. Brahms midőn egy legyezőt nyújtottak át neki — amelyet készítője a Kék-Duna keringő hangjegyeivel díszített —, a Mester némi szabadkozás után ezt írta a halcsontlapokra: Sajnos nem az én szellemi gyermekem, de azért boldogan aláírom. S oda is kanyarította nevét: Johannes Brahms. Mahler — zeneszerzőnek, karmesternek egyaránt a század- forduló kiemelkedő mestere — így szerkesztett meg egy vígopera-sorozatot: Mozart - Szöktetés, Nicolai - Windsori víg nők, Smetana - Eladott menyasszony és Johann Strauss — Denevér. Ludwig August Frankel, a keringővilág egyik legnépszerűbb életrajzírója így nyilatkozik: Strauss a világ legnépszerűbb embere. Keringői elbűvölik az amerikaiakat, áthangzanak a kínai falon, és behatolnak az afrikai kunyhókba. Egy ismerős bécsi hölgy irta nekem: mennyire meghatódott, amikor Ausztrália földjére lépve egy kintornás köszöntötte. Természetesen Johann Strauss dallamaival. V Ez valóban világsiker. Hogyan is jutott el idáig? A család sikerét idősebb Johann Strauss alapozta meg. Egy sörmérő kocsmáros fia. Legjobb barátja Josef Lanner, aki viszont iparos családból származott. Apja kesztyűkészítő. A dinasztiaalapító Johann Strausst egy bizonyos Liehscheidl nevű könyvkötő mesterhez adták inasnak. Lanner Jo- sefet apja vette kezelés alá: megbízható kesztyűkészítőt akart nevelni belőle. A két bécsi suhanc, akinek tréfáitól rettegett az egész császárváros, végül is megszökött hazulról, s Michael Pamer karmesterhez szegődött, aki mestere volt a po- lonéznak, a mazurkának, az összes tiroli és karin- tiai táncoknak, de mindenekelőtt a keringőnek. Pamer mester olyan részegen dülöngélt be a kocsmába, ahol kis zenekara táncmuzsikával szórakoztatta a vendégeket, hogy nemegyszer a gyerekek vették át a zenekar vezetését. Az öreg Pamer kidőlt. Nem a szó szellemi vagy átvitt értelmében, hanem a kifejezés legprózaibb értelet VALCERKIRALY SZOBRA BECSBEN mezése szerint: úgy szedték fel az utcán, mint valami magatehetetlen roncsot. A két fiú, Strauss és Lanner, hamarosan odébb állt. Ambícióik voltak. Tanulni akartak. Pamernél csak az „Aranykörte”, a „Bakkecske". a „Holdfény" hangulatát, illatát, levegőjét és különös, nemegyszer durva humorát sajátították el. A zene- tudományból azonban még csak nem is csipegettek. Sok bohém kaland után (a két fiúnak egy nadrágja volt csupán, de előfordult az is, hogy egy szál inge, így hát csak külön-külön merészkedhettek ki az utcára) a fiatalok közös zenekart alapítanak, óriási sikerrel, s ami ezzel, sajnos, együttjár, a féltékenység, irigység vad hőhullámaival. A fiatal muzsikusok egy viharos kocsmai est után — eldöntendő, hogy ki a siker igazi oroszlánja - úgy összeszólalkoznak, hogy a vitából végül is tömegverekedés lesz, amelynek eredményeként szétverik a Fehér Bakkecske egész berendezését, beverik a tükröket, s néhány jámbor zeneszerszámot is széttipornak. A szakítás végleges. Idősb Johann Strauss évekig nem is találkozik Lannerrel. Mint mondja: „Annyira szégyellte a méltatlan verekedést, hogy nem is mert Lanner színe elé kerülni.” .V V» Idősb Johann Strauss fiatalon megnősült. Három fia: Johann, Josef, Eduard nemcsak a család világhírének, de a bécsi zenének is oszlopa lett. Az apa, hivatkozva csalódásaira — melyek persze elkerülhetetlenek egy művész életében — szigorúan eltiltotta a fiúkat a zenei pályától. Mivel mesterhegedűit zár alatt tartotta, Johann és Josef felcsapott zongoristának. Saját négykezes átiratukban játszották apjuk remekeit. Aztán kitört a családi háború. Johann valahogy megkaparintotta az apja egyik mesterhegedűjét, s abban a szerencsétlen pillanatban szorította álla alá az Amatit, mikor apja (nem éppen józanon) hazabotorkált. Heves szócsaták, amit néhány atyai pofon is kísért, s amibe belevetette magát a három fiú édesanyja is, végül is a család nagyobb és mélyebb ellentéteire vetett világot. Strauss már nem érezte otthon jól magát, eltávolodott a feleségétől, s egy új szerelem zsákutcájába tévedt. Ez most már nyilvánvalóvá lett, és Strauss, a családfő, nem is tagadta. A válság később váláshoz vezet. A családfő immáron ifjabb Johann Strauss. Aztán eljön az idő, amikor két Strauss-zenekar muzsikál Bécsben, s bizony az öregnek meg kell hátrálnia fia előtt, mert az, ha nem is virtuózabb hegedűs az apjánál, aki egy bécsi zenész és egy cigányprímás lendületét ötvözi egyetlen stílusba, az ifjú Hans, ha a hegedűt nem is kezeli csillogóbban, de többet tud; már ami a hangszerelést, a zenei szerkesztést — építkezést, zenekari fogalmazást illeti. Ez a harc úgy kiéleződik, hogy 1848 tavaszán, mikor nemcsak Párizsban, Milánóban, Prágában és Pest-Budán bontják ki a forradalom zászlaját, hanem a.. Habsburgok fellegvárában, Bécsben is, az öreg Strauss a barikád reakciós oldalán, az ifjabb Strauss a forradalmárok között található. És itt dől el a harc apa és fiú között. A bécsiek ezt a politikai „melléfogást” (valójában bűnt) nem tudták megbocsátani az öregnek. Idősb 33
