Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 3. szám
• • • • • • • • • • • • / ..... ..... ... . .... ; * î • ••••: • • • • • • ••••• • • • • • • * • _ .... ....• i • ••• • • • • • • • *•••• • • • • • • • O • ' • • • • • • • • *•••• ••• ••• • • '••• •••• Fűben-fában az orvosság — tartja a népi mondás. Ezzel az igazsággal napjaink gyógyszertana is számol. Nem a múlt iránti tiszteletből, de a kísérleti-tapasztalati beigazolódás alapján. A macskagyökérből készített valeriána tabletta például — szaga a macskát erősen ingerli — ma is az egyik legmegbízhatóbb mellékhatás nélküli nyugtató. A régi füveskönyv tulajdonképpen gyógyászati folklór. írója a javas-szájról javas-szájra szálló ismereteket örökítette meg. A kezdeti, leginkább alfabetikus beosztású füveskönyvektől a tudományosan rendszerezett botanikai művekig hosszú- kacskaringós az út. Az orvosi füveskönyv — szerzői legtöbbször nem orvosok — már egyfajta specializálódás eredménye, ma is figyelmet keltő érdekességeket tartalmaz. Orvosbotanikai utalások — jelen esetben a magyarországiakra gondolunk — középkori latin nyelvű kódexeinkben is megtalálhatók, például Mátyás híPAX CORPORIS, AZ EMBERI TEST NYAVALYÁINAK OKAIRÓL, FÍClkeiríl, '1 «zoknik Omol- luÁaak Skxi^yárói vilá Tracta, UtüyH mind ŰS Tintát TmatümJt fUjtkM, miá >«£* m*i*M Jhtq>t kait m*ß fűk ftgyt-fogjr©K Szrgúnftknek iulzaokra, BMsajrifí irtdmrft »*%$«• Unt»** PAPAI PARIZ FERENCZ, M.Ö.Hctvétíaban azooFacoltáibaa H«cs Affeßör; u EnyttJi CoUogiural»« •fjrkk Az AttCTOi. Fia’ papai pariz andras, M- !>■ bípcSioja, 's ncmcliy helyeken tea ijutii« «fut, t'ok«íB«k virtiMr« , fR&t rés könyvtárában, az úgynevezett Casanate-glossákban. Magyarul először a XV. századbeli schlögli szójegyzékben szerepel a székfű (zek fiw), a fehér üröm (feier Írem), a hagyma (hagma), a fokhagyma (foghagma), az ezerjófű (ezerio fiw), a nadályfű (na- dal fiw) a mintegy 250 növénytani kifejezés között. Szikszói Balázs (1530-1576) sárospataki tanár nomenklatúrájában előfordul a Szent Lazlo fuue, a bárány urom és a katang, jelt adva a Méliusz Juhász Péter előtti kor botanikai ismereteiről. Magyar nyelven az első orvosbotanikai jellegű munka Méliusz Juhász 1574-ben megjelent Herbáriuma. Főforrása — Fialovszky Lajos és Gom- bocz Endre szerint - Lonice- rus Historia naturlis opus novum (1569) című Kröuterbuch- ja volt. Méliusz Juhász a növény találási helye és tulajdonságainak ismertetése mellett ír a külső és belső hasznáról is. így például a bodzáról: ..Gyökerét borban meg- főzed és egy kis pohárkával gyakorta iszod ezt reggel és estve, nyilvánsággal a vízkórságot meggyógyítja, a Melly- ből turhákat kihányat, ezen haszna a vizének, de kevesenként igyad." A bodzavirág (Sambuci flos) napjainkban is összetevője a „Species thymi composita" nevű köptető gyógyteának. Külsőleg: „Torokbegyét mosd vizével, s Fái Bodza jobb a Földinél. Kösz- vényes lábra jó a gyökerét, levelét párlani.” A Méliusz Herbáriumában szereplők mintegy harmada ma is hivatalosan elismert gyógynövény. Néhai Halmai János professzor szerint a mai gyógynövénykincsünk 72,6 százaléka megtalálható a derék debreceni prédikátor szép magyar nyelven írott füveskönyvében. Méliusz után két évtizeddel Beythe András dunántúli református esperes Németújváron 1595-ben adta ki a következő „fives" könyvet. Noha a szerző szerint „Magyar nye- luön az fö Doctoroknak es termeszei tudó orvosoknak Dioscoridesnek es Matthiolus- nak bölts irasokbul" szedte össze, a legfőbb forrása mégis Méliusz Herbáriuma volt. A 275 növényből 135-öt szinte szó szerint másolt át. Az esztergomi városi könyvtárban található egy XVIII, század eleji, szlovák nyelvű összefoglalót tartalmazó kéziratos változata. A XVI. század legnagyobb botanikusa, a németalföldi születésű Clusius többször gyűjtött hazánkban. Pannóniái flórája gyógyászati mondákat is (Szent László füve) tartalmaz. Lippay János jezsuita szerzetes tollából 1664—67 között jelent meg a három- kötetes Posoni Kert, harmadik része a Gyümölcsös Kert „a'ki a'gyümölcs fáknak oltásokat, ültetéseket, neveléseket, nya- valyákrul-való orvosságokat foglallya magában". A híres klasszikus mondás: Contra vim mortis, nulla medicamen in hortis (halál ellen nincs orvosság a kertekben) az ő beIVM. . MiÉ| m «»jrahnw.fc *« t* H*ilu Ttot. CM« Hrf» r..ír>im uíuijm. «m vezetőjében Contra vim mortis, ereseit medicamen in hortis, azaz a saját fordításában „Szörnyű merge ellen a'hálal- nak-Orvosságot a’kertben találnak", derűlátóbbá szelídül. A XVII—XVIII, századfordulón 13
