Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
ként — derült ki: az ún. Rabatta-féle, 1687 januárjában készített budavári felmérésben itt jelzett téglaalaprajzú építmény egészében török kori épület volt. Alapfalai mellett török kori sze- imétgödröket találtunk. így tehát erről — amelynek korát eddig nem ismertük — most már tudjuk, hogy nem tartozik Buda középkori épületei sorába. Ez egyben annak is bizonyítéka, hogy a középkorban ez a térség valóban a nagy várpiac volt, az area amplissima. E tér hol lovasjátékok, bajvívások és karusszelek, hol meg reneszánsz kori gladiátorjátékok színhelyéül szolgált. Bizonyos, hogy ez volt az a térség, ahol 1457 tragikus tavaszán Hunyadi Lászlót lefejezték. S ezen a téren állott Hunyadi Lászlónak az emlékszobra, amelyet Mátyás király emeltetett. A szomorú nevezetességre emlékeztet a jelenkori újjáépítés, amikor e térséget Hunyadi-udvarnak keresztelte el. A tervek szerint itt állítják majd föl az Áldozatok Emlékművét. A nyugati várfalra épített Udvarlaki Őrség épületének bontásával újabb hatalmas munka kezdődhetett: a várfal megtisztítása a múlt századi téglaköpenytől. Ennek során kiderült: a régi melléképületek és a helyükre — Hauszmann Alajos által - épített Udvarlaki Őrség-épület alatt, valamint az újkori palota krisztinavárosi szárnya és a Karakas pasa tornya által határolt szakaszon mintegy nyolcméteres magasságban és kétszáz méter hosszan ma is állnak a felső várfalak! Nagy eredmény ez, hiszen eddig alig volt olyan szakasza az erődrendszernek, ahol a várfalak bemutatása ne kényszerült volna — néha kifogásolható — épületkozmetikai megoldásokra! Itt — kétszáz méter hosszan — nem szorulnak erre! Az Udvarlaki Őrség épülete alatt megtaláltuk annak a hídnak szép metszésű kőpilléreit, amely az északi előudvarból — a Szárazárkon keresztül — a gótikus palota felé vezette Buda hajdani vándorát. Ugyanitt megtaláltuk — egy korábbi félköralaprajzú bástyára épített állapotban — a belső várkapu gyanítható maradványait is. Idő, pénz és tervezés kérdése a Szárazárok, a hídpillérek feltárása, bemutatása. A palotába, az Oroszlános Kapuhoz vezető utat újra át lehetne vezetni a régi Szárazárok rekonstruált hídján! Az újjáépítés tervezőivel — dr. Kiss Györggyel és Jánossy Györggyel — szoros és megértő együttműködésben mind a további feltárásokra, mind a jelentősebb építészettörténeti objektumok bemutatására meg is vannak a reményeink. Az északi felső várudvaron, a Zsig- mond-építette felső várfalon belül, azaz részben párhuzamosan ráakadtunk egy két méter széles, kezdetleges várfalmaradványra. Anyaga már- ga, gyengécske habarcsban. Ezt az — észak-déli irányú — régebbi várfalat összevetettük azokkal a maradványokkal, amelyeket Gerevich László, a már említett félkörbástyához csatlakozó falként — jóval délebbre - megtalált. így ezt a falat Buda legkorábbi vár- vagy városfalának kell minősítenünk. E várfalhoz — annak egyik keleti szakaszán — egy nagyobb, sziklába vágott pince csatlakozik. Ezt a pincét akkor tömték el, amikor a nyugati újabb várfalat megépítették: Zsigmond korában. D e felmerül a kérdés: mikori ez a legrégebbi — immáron száz méter hosszban feltárt — „régi" várfal? Megállapítható, hogy ez a legkorábbi budai várfal — nála is jóval régebbi — pincéket, vermeket, kőházmaradványokat vág át. Sőt e régi fal építésekor megszüntettek egy gondos kiképzésű, kő kifalazású vízvezető csatornát is, amely a Szent György tér felől vezette hajdan a — felgyűjtött — vizet a Krisztinaváros helye felé. (A Várnak, a palota térségének nem volt saját vize, kútja, az itt lévő vastag márgarétegek miatt. Ez a csatorna is csupán ciszternavizet továbbíthatott a nyugati hegyoldal felé.) A legrégebbi várfalnál is régebbi kőépítkezéses település agrár jellegű. Vermeit, kőfalú házalapjait, szemétgödreit a XIV. században tömték el. A korai település funkciójára hullámvonaldíszes — a XII—XIII. század fordulójára datálható — házi kerámiák, kőmozsarak, kézi malmok maradványai a jellemzők. Az itt talált állatcsontok még nem kerültek vizsgálatra: a növényi magvak közül eddig egyedül szőlőszemeket agnosz- kálhattunk. Ezek a kőház-, pince-, verem-, sze- métgödör-maradványok, a szőlőműveléshez szükséges vízvezető csatornával együtt ugyanannak a XII—XIII. századi településnek a tartozékai, amelyeknek — korban és régészeti anyagban teljesen hasonló — maradványait részben a királyi palota alatt, részben pedig — még az 1930- as években Nagy Lajos és Garády Sándor ásatásainál — a Tabán területén is megtalálták. Feltehető, hogy a királyi rezidenciának idetelepítése előtt ez a mező- gazdasági település felterjedt a budai Várhegyre. A telepet — Pestnek AZ ÉSZAKI KAPUTORONY PINCÉI 10
