Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 1. szám

ELSZENESEDETT FAKERESZT A ROMBADŐLT KATEDRÁLISBAN zuhant, elszenesedett fadarabból, egy szál dróttal keresztet ácsolt és beállította egy homokos ládába. Ott áll ma is, a régi katedrális megmaradt rom­falai közt. Egy másik hivő pedig három, a tető- szerkezetből kihullott, kézzel kovácsolt XIV. szá­zadi szögből készített keresztet. A szögek ke­resztjének szikár és puritán látványa a maga mo­dern pompájával impresszionáló katedrálisban fel­zaklató, drámai élmény. A hívőket Krisztus szen­vedésére, a többieket — az emberiség történelmi keresztrefeszítésére emlékezteti. Talán ezért, és fi­gyelmeztetésül nevezik az egyszerűségében félel­metes, csak jelképességében szép műtárgyat a megbékélés keresztjének. Mindkét szimbólum az élniakarást is hirdeti. Mint ahogy az élniakarás jegyében gyűltek össze a háború tartama alatt a romok között, és a két, föld alatt berendezett ká­polnában a coventry-i hívők. A romok között tar­tottszabadtéri istentisztelet hagyományként tovább él. Ma évente kétszer, húsvét és pünkösd vasár­napján találkoznak itt a messziről idezarándokolt hivők. Alighogy elhallgattak a fegyverek, napirendre ke­rült a katedrális újjáépítése. Az 1947-ben meg­hirdetett pályázatra 219 pályamű érkezett be, s a nyertes Mr. Basil Spence lett (Sir rangját csak később, alighanem a katedrális építőjeként szer­zett érdemeiért kapta). Az alapkőletételre 1954 júniusában került sor, és nyolc év alatt, 1 350 000 font költséggel felépült az új, a világ tekintetét és csodálatát azóta is magára vonzó Coventry Katedrális. átványról beszámolni soha nem könnyű, L különösen akkor, ha ezt a látványt le­írója a szükségesnél rövidebb ideig él- I vezte, de ahhoz elég áhítattal, és elég — alaposan is, hogy felmérje: a legszebb képek is csak a látvány egy-egy részletét, moz­zanatát adják vissza. Éppen a legfontosabb az, amivel adósunk maradnak: a hirtelen ránk törő szürkés-rózsaszín mészkőkolosszus első, felkavaró összbenyomásával. Ami a déli oldalról közelít­ve egybefonódik a felület geometrikus tagoltsá­gának látványos ritmusával és Jacob Epstein- nek, a falra szögezett óriási szobrával, amely az ördögöt legyőző Szent Mihályt idézi. Nem isme­rem a szobor szakirodalmát, de annyit tudok, hogy a két alak összetartozása az, ami igazán félel­metes. Hogy a hős angyal ugyanolyan szenvedőén emberi, mint a legyőzött ördög. A vallásos legenda mögött századunk drámai történelme elevenedik meg. A templommal való találkozásnak ezt a pillanatát egy másikkal együtt őrzöm ezután. A régi és az új katedrális kettősségét kifejező térbeli látvány­nyal. Jelképesnek érzem ezt is, mint Epstein szob­rát, csak a jelkép közvetlenebb, felkavaróbb. Mert a kortárs katedrális építői megőrizték és konzer­válták a sok évszázadot és a náci bombákat túlélt romfalat, a régi katedrális kőemlékét. Az előcsar­nok jellegű építménynek, ami a két katedrálist összeköti, inkább csak funkciója van és nem arca. De ezt a funkciót — a múlt és jelen folyamatossá­gának, összetartozásának hirdetését — nagy művé­szi alázattal tölti be. A szabad ég alatt, a romok között a megbocsátást hirdető elszenesedett ke­reszten kívül a látogatók fényképezőgépeiket leg­gyakrabban egy másik Epstein-szoborra, az Ecce homóra irányítják. Mintha egy őskori totem, vagy riasztó bálvány lenne: a XX. századi emberiség groteszk és mégis fenséges önkritikája. A katedrális kincseinek, a belső látnivalóknak tel­jes értékű leírásához hozzátartozna egy sor törté­nelmi adalék. Arról, hogy hogyan mozdult meg a világ a háborúpusztította Coventry újjáépítésé­re. Tanganyika egy XVIII, századi fekete ébenfa feszületet küldött, Sztálingrád egy régi ikont, a svédek az Egység kápolnájának mozaik berakásos padlójával járultak a katedrális berendezéséhez. Az anyagi áldozatoknál, a műalkotások értékénél is jelentősebb a történelem viharában sorstárs né­SZENT MIHÁLY ES AZ ÖRDÖG 7

Next

/
Thumbnails
Contents