Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
ELSZENESEDETT FAKERESZT A ROMBADŐLT KATEDRÁLISBAN zuhant, elszenesedett fadarabból, egy szál dróttal keresztet ácsolt és beállította egy homokos ládába. Ott áll ma is, a régi katedrális megmaradt romfalai közt. Egy másik hivő pedig három, a tető- szerkezetből kihullott, kézzel kovácsolt XIV. századi szögből készített keresztet. A szögek keresztjének szikár és puritán látványa a maga modern pompájával impresszionáló katedrálisban felzaklató, drámai élmény. A hívőket Krisztus szenvedésére, a többieket — az emberiség történelmi keresztrefeszítésére emlékezteti. Talán ezért, és figyelmeztetésül nevezik az egyszerűségében félelmetes, csak jelképességében szép műtárgyat a megbékélés keresztjének. Mindkét szimbólum az élniakarást is hirdeti. Mint ahogy az élniakarás jegyében gyűltek össze a háború tartama alatt a romok között, és a két, föld alatt berendezett kápolnában a coventry-i hívők. A romok között tartottszabadtéri istentisztelet hagyományként tovább él. Ma évente kétszer, húsvét és pünkösd vasárnapján találkoznak itt a messziről idezarándokolt hivők. Alighogy elhallgattak a fegyverek, napirendre került a katedrális újjáépítése. Az 1947-ben meghirdetett pályázatra 219 pályamű érkezett be, s a nyertes Mr. Basil Spence lett (Sir rangját csak később, alighanem a katedrális építőjeként szerzett érdemeiért kapta). Az alapkőletételre 1954 júniusában került sor, és nyolc év alatt, 1 350 000 font költséggel felépült az új, a világ tekintetét és csodálatát azóta is magára vonzó Coventry Katedrális. átványról beszámolni soha nem könnyű, L különösen akkor, ha ezt a látványt leírója a szükségesnél rövidebb ideig él- I vezte, de ahhoz elég áhítattal, és elég — alaposan is, hogy felmérje: a legszebb képek is csak a látvány egy-egy részletét, mozzanatát adják vissza. Éppen a legfontosabb az, amivel adósunk maradnak: a hirtelen ránk törő szürkés-rózsaszín mészkőkolosszus első, felkavaró összbenyomásával. Ami a déli oldalról közelítve egybefonódik a felület geometrikus tagoltságának látványos ritmusával és Jacob Epstein- nek, a falra szögezett óriási szobrával, amely az ördögöt legyőző Szent Mihályt idézi. Nem ismerem a szobor szakirodalmát, de annyit tudok, hogy a két alak összetartozása az, ami igazán félelmetes. Hogy a hős angyal ugyanolyan szenvedőén emberi, mint a legyőzött ördög. A vallásos legenda mögött századunk drámai történelme elevenedik meg. A templommal való találkozásnak ezt a pillanatát egy másikkal együtt őrzöm ezután. A régi és az új katedrális kettősségét kifejező térbeli látványnyal. Jelképesnek érzem ezt is, mint Epstein szobrát, csak a jelkép közvetlenebb, felkavaróbb. Mert a kortárs katedrális építői megőrizték és konzerválták a sok évszázadot és a náci bombákat túlélt romfalat, a régi katedrális kőemlékét. Az előcsarnok jellegű építménynek, ami a két katedrálist összeköti, inkább csak funkciója van és nem arca. De ezt a funkciót — a múlt és jelen folyamatosságának, összetartozásának hirdetését — nagy művészi alázattal tölti be. A szabad ég alatt, a romok között a megbocsátást hirdető elszenesedett kereszten kívül a látogatók fényképezőgépeiket leggyakrabban egy másik Epstein-szoborra, az Ecce homóra irányítják. Mintha egy őskori totem, vagy riasztó bálvány lenne: a XX. századi emberiség groteszk és mégis fenséges önkritikája. A katedrális kincseinek, a belső látnivalóknak teljes értékű leírásához hozzátartozna egy sor történelmi adalék. Arról, hogy hogyan mozdult meg a világ a háborúpusztította Coventry újjáépítésére. Tanganyika egy XVIII, századi fekete ébenfa feszületet küldött, Sztálingrád egy régi ikont, a svédek az Egység kápolnájának mozaik berakásos padlójával járultak a katedrális berendezéséhez. Az anyagi áldozatoknál, a műalkotások értékénél is jelentősebb a történelem viharában sorstárs néSZENT MIHÁLY ES AZ ÖRDÖG 7
