Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
ros, derűs okosság képviselője. A sárkánykirály menyasszonya (mások szerint a lánya volt) nagyon vágyott, hogy majommájat egyen — mondja egy legenda. A sárkánykirály a medúzát bízta meg, hogy szerezzen egy majmot. A medúzának ebben az időben még csontja, uszonya, farka, sőt több lába volt. El is ment és a parton talált is egy majmot, és hívta, hogy nézze meg a hullámok alatti csodákat. A majom rájött, mit akar tőle a medúza és azt válaszolta: a mája olyan nehéz, hogy minden délben kiveszi. Most sincs nála, a szárazföldön, egy fán hagyta. Ezzel elment és a medúza máj nélkül tért haza. A sárkánykirály pedig dühében laposra ütötte. Azóta olyan fátyolszerű, csont nélküli a medúza, csak lebegni tud a víz alatt. A nikkói szentélycsoport egyik épületének kapuja fölött van ma is a híres faragott majomcsoport. A három majom neve: Koshin. Egyik befogja a fülét, a másik a száját, a harmadik a szemét: „Ne hallj, ne mondj, ne láss semmi rosszat!". (A csoport jól ismert televíziónk „Kicsoda-micsoda?" adásából.) A shinto vallás lényegéből fakad, hogy minden természeti dolog: ember, vulkán vagy pálmafa, változata az erő fokozatainak és minden felsőbbrendű erő-szellem: kami. A komi mindenütt szerepel, még az égi jelenségekre szolgáló magyarázatokban is. Egyik mítosz szerint a Nap és a Hold testvérek: a Nap nőnemű, Napistennő, és a Hold a férfi, a Holdisten. Égi otthonukban háttal ülnek egymásnak, forog velük az égi boltozat, és így lesz mindig nappal és éjszaka, aszerint, hogy merre fordítják arcukat. A Napistennőt, Ama- terasut, akitől az uralkodó család származik, meglátogatta egy napon Susano, a Viharisten, összevesztek és a Viharisten tönkretette a Napistennő rizsföldjeit, és sok szent területet megszentségtelenített. Az istennő bánatában egy barlangba vonult vissza, elsötétítve így az egész világot. Szerencsére Uzume, a Vidámság Istennője táncoló isten- és istennőcsoportokat gyűjtött össze a barlang előtt; a tánc meglehetősen illetlen volt és Amaterasu kíváncsian kitekintett. így lett megint világosság a Földön. A Viharistent kitiltották a Napistennő birodalmából. Északra ment, aztán Délre vándorolt, majd átment Koreába, ahol szakállábái keletkeztek a parti erdők. Figyelemre méltók a japán mitológia teremtéslegendái. Egy hatalmas ponty aludt a tenger mélyén — így szól az egyik mese —, s amikor felébredt, felkavarta a vizet és szökőárt idézett elő — a víz felszínén megjelentek a japán szigetek. Egy másik legenda szerint sásszerű anyag bukkant fel az ősóceánból, iste iné vált, és ugyanakkor egy férfi és egy női istenség is létrejött. E furcsa hármas istenség utódaiként egy istenpár jelent meg: Izanagi („a férfi, aki hív”) és Izanami (,a nő, aki hív"). Egy hídon, a szivárványon ereszkedtek le a Földre, az óceán partjára. Nem tudtak semmit a Földről, ez feldühítette Izanagit, és lándzsájával felkavarta az ősóceánt. A szétfröccsenő cseppekből keletkezett Onokoro („az önmagával egyesülő") sziget. A testvér istenpár nem ismerte „a szerelem művészetét és tudományát" sem, de kilesték, hogy mit csinál két kis barázdabillegető. Ezért lett a kis madár az ő szimbólumuk. S az így létrejött isteni sarjadékok között földrajzi alakzatok, szigetek, hegyek, vízesések, fák, virágok vannak és a szél. A szél fejezte be Japán létrejöttét: szétfújta a ködöt és először tette láthatóvá a szétszórt, számtalan szigetet. MARON FERENC MONZSU, AZ OKTATÁS ISTENE UMI BOZU, AZ ÓRIÁS TENGERI SZELLEM FUDO, A VIZESESISTEN 25
