Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 4. szám
Sokáig azt hittem, hogy több Városliget van Pesten. Hétnyolc esztendős lehettem, amikor felkerültem Budapestre. Az első vasárnap délután szüleim kivittek a vurstliba, felültettek a barlangvasútra. Izgalomtól reszkettem, amíg a tűzokádó sárkány mesebeli verkliszóra elindult a csodák birodalmába. „Mi ez?" — kérdeztem, amikor kiértem a valóságos napfényre. „A Liget” — válaszolták. És a Liget volt az az este is, amikor színes szökőkút habjai nőttek, nőttek és zuhantak alá, és közben odahallatszott a vendéglők cigányzenéje és a cirkuszzene, és fel-felbődült valahol egy félelmes vadállat. És a Liget volt az is, amikor az iskolával, párokba állítva sorakoztunk az Ezredéves Emlék előtt, és tanítónk magyarázta: itt látjátok a Hét Vezért. . . Valaha mocsaras, lápos, erdős terület volt, Rákosmező szomszédságában. Az első írásos emlék tragikus történetet mond el róla: 1241-ben Batu kán, tatár vezér, visszavonulást színlelve, ide csalta be a magyar csapatokat, majd bekerítette és lenyilazta őket. IV. Béla a domonkosrendi apácáknak adományozta ezt a vidéket (az okiratokban ökördűlő néven szerepel). A Rákos patak mentén, 1286 és 1540 között számos ország- gyűlést tartottak. Egy-egy országgyűlésre lóháton néha nyolcvanezer ember is összegyűlt. 1445-ben a Rákosmezőn emelték Hunyadi Jánost Magyarország kormányzói méltóságába. 1458-ban innen indultak a köznemesek és Szilágyi Mihály seregei, hogy a Duna jegén királlyá kiáltsák ki Hunyadi Mátyást. Az országgyűlésnek Rákosmező adta a sík, homokos területet, alkalmasat arra, hogy a töméntelen sátrat felverjék: a Városliget mocsaras erdeje pedig bővelkedett vadban, madárban — a táborozó seregek vadászhattak, élelemhez, tűzifához jutottak. 1514-ben Dózsa táborozott itt, és itt szenvedte el az első vereséget. így ír erről Eötvös József a „Magyarország 1514- ben” lapjain: ,,A parasztok kétségbeesve küzdöttek: de gyakorlatlan, s miután számos társaiktól elhagyattak, szerfölött leolvadott csapataik nem állhatták ellent sokáig . . . Véres volt a nap s a Rákostól az isaszegi erdőig . . . holttestek jelölték az utat, melyen a lázadók menekvésöket keresék.” Dózsa idejében ez a terület már nem a domonkosrendi apácák birtoka volt. Bonfini feljegyzései szerint a XV. század végén Mátyás király vadaskertje volt ezen a helyen. A török hódoltság alatt sivár pusztasággá vált ez a vidék. Nemcsak az országgyűlések és hadak tarolták le, hanem a fejlődő Pest innen termelte ki az épületfát. Valahányszor a város leégett — márpedig többször pusztított tűzvész -, újra innen vágták ki a fákat, innen hordták a tüzelőt. A sok ezer fásszekér felvágta, törte a legelőket, tönkretette a termőföldet. A pusztai szélnek nem állt már útjába a dús erdő, elszabadult a homok. Még a XIX. században is ilyen sorokat írt le Arany János : „. . . oldalt paloták és — romok, kévéiy, nagy boltokban zsibáru, s dűl Rákosról be a homok." A mocsarak, pusztuló legelők helyét a XVIII, századtól kezdve már egyre több fűzfa, akácos, szederfaliget váltotta fel. A fák ültetését a városi tanács végeztette. I. Lipóttól adományként kapták ezt a területet, és a Liget ezután a város tulajdonában is maradt. 1799-ben Boráros János városbíró javaslatot nyújtott be a városi tanácshoz, létesítsenek mulató- és üdülőhelyet a Ligetben. 1808-ban megalakult a Szépítő Bizottmány. Nebbien Henrik, francia származású kertész tervei szerint folytatódik a mocsaras terület kiszárítása, feltöltése, fásítása. József nádor platánfákat ajándékozott alcsúti birtokáról. A XIX. század második felében már ezer arca van a Ligetnek. Itt nincs drága beléptidíj, mint a Margitszigeten (ahol a felszabadulás előtt belépőjegyet kellett váltani), ide eljöhet... és megint Arany Jánost idézem: ,,kintorna, koldus, bűn, nyomor", a szabadnapos kis cseléd, a baka, a munkanélküli, a kisember, a csavargó — de ide jár az arisztokrácia is, és a szórakozni vágyó polgárság. Csakhogy - nem ugyanabba a Ligetbe. A Ligetnek voltak előkelő részei, ilyen a Stefánia út (a mai Népstadion út) kocsikorzója, elegáns és drága vendéglői. A Liget szórakozóhely, csónakázó tavával, körhintáival — de tragédiák színhelye is. 1838-ban ide menekült a nagy árvíz elől a pesti lakosság nagy része. És 1849- ben ugyanide Hentzi tábornok ágyútüze elől ... A századforduló idején, az ezredéves ünnepségek színhelye, — és itt születnek a sztrájkok, tömegfelvonulások is . . . Megpróbálom felsorolni, mi mindent látok magam előtt, ha behunyom a szememet és azt mondom: „Liget”. A VURSTLI szerűbb része volt. Erről szólt a sláger is: „Ujjé, a Ligetben nagyszerű, ujjé, hogy mulat a nép". Itt hívogatta a körhintára a lányokat Liliom, Molnár Ferenc hőse. Hinta, céllövölde, gyorsfényképész, vattacukorárus, hullámvasút, csodacsónak, papírmasé-Velence, elvarázsolt kastély, szellemvasút, vihogás, szédülés, hátbor- zongatás, gyereknek, öregnek harsány szórakozás — a vurstli. A millenniumkor nyílt meg itt az első tömegszórakozóhely, az Ös Budavár. A két háború között ebből lett az ingyen vurstli és a körülkerített, előkelőbb, belépődíjas Angol Park. A kettő most újra egyesült Vidám Park néven. 20
