Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 1. szám
89), aki később a lengyel királyi udvarban követ, s ott leteszi a csuhát a szépséges udvarhölgy, Regina Strauss kedvéért, így ódzkodik a szemüvegtől: „Szeretnék a szembajomon segíteni, ha nem kellene félnem, hogy az orvosságban több veszély rejlik, mint magában a bánta- lomban .. A szemüveg hazánkba föltehetően már az Anjou-uralkodók alatt eljutott, de az első tárgyi emlék — s az is milyen véletlenül! — csak a XV. század végéről bukkant fel. E bőrkeret, amely 33 milliméter átmérőjű üvegek befogására szolgált, a liptó- szentandrási Mária-oltár restaurálásakor került elő. A középső táblakép aljában, két falemez közé szorult be az oltár készítésekor az 1470—1480 között csinált okulár, s amint azt Kar- lovits Károly muzeológus, a téma hazai kutatója megállapította, későbbi elrejtése kizárt. Föltehető — véli Kar- lovits 1972-ben elhangzott előadásában —, hogy az okulár ugyan érték volt, de nem akkora, ami indokolná az oltár megbontását. Azaz viszonylag könnyen pótolható, tehát nem egyedi darab. A Nádasdy-csa- lád leveles- és számadáskönyveiben olvashatunk 1544—1585 között keletkezett feljegyzéseket pápaszemekről és keretkészítésről. Így egy 1544-es iratban: „Foglaltatot volt eg okulárt aranba . . Kanizsay Orsolya 1550-ben kelt levelében, Nádasdyt mentegetve: „Nem írhatott, mert elfeledte volt te kd az okulárt.. majd az 1585-ös számadásban: „Egy öreg cristál okulár ezüstbe foglalt aranos . . A XVII. században már szélesebb körben elterjedt — főként a szemlencse öregkorban természetszerűen bekövetkező megkeményedését, a csökkent alkalmazkodóképességet ellensúlyozó lencsékkel — a szemüveg használata. Ezt nemcsak képzőművészeti és iratos anyagok bizonyítják, hanem tárgyi emlékek is, így a budai várban talált török kori szemüvegkészítő műhely vagy kereskedés leletei. Közülük kiemelkedő darab az ezüstkeretes, kristálylencsés, csuklós szemüveg, valamint három színes üveglencse, ez utóbbiak valószínűleg fényvédő álarcszemüveg elemei voltak. Ahogy műszaki értelemben, úgy mű- vészettörténetileg sem tisztázott a szem üveg készítés kialakulása, elterjedése, típusainak létrejötte. Tudjuk például, hogy Hollandiában szerveződött az üvegcsiszolás, s ezen belül a lencsecsiszolás első nemzetközi méretű központja, de ma kideríthe- tetlennek tűnik, hogyan, mikor került el oda a szemüveg? Évszázadok óta ismert az orrcsíptető — a későbbi cvikker —, az orrnyeregre rugóval fölerősített szemüveg, de ki „találta fel"? Ki készítette az első lorgnont, azaz lorgnettet, a nyeles szemüveget, amin eredetileg kicsiny távcsövet értett a francia? Kinek jutott eszébe, hogy e holmit azok kezébe adja, akiknek nem kellett állandóan a látást javító üveg, csak bizonyos dolgokhoz, s így célszerűen hol fölemelték, hol letették? Persze, azután divattá vált; valamire való úriasszony díszes .arany, ébenfa nyelű, berakásokkal, drágakövekkel díszített lor- nyont használt. Ahogy divat volt a monocle, azaz a monokli is, az egyetlen lencsés, láncon függő, az arc furcsa fintorával becsippenthető „szemüveg”. .. Ez már az ipar, a tömegtermelés, a divatnak hódolás korszaka, a XIX. század. A ma százezrével sajtolt, nyomott, ragasztott, csiszolt, kerekre, oválisra, szögletesre vágott, arany, ezüst, acél, szaru, kaucsuk, műanyag vagy éppen teknősbékahéj, elefánt- csont keretbe illesztett lencsék áradatának forrásait a muranói üvegesek ma kezdetlegesnek, akkor csúcsnak tartható kemencéinél kell keresni, de hol kutassuk az ezer ágra szakadt folyamot magát? Mert e folyamat táplálta többek között Béér György József (1763—1821) professzor, aki a hazai szemészet első nagy nemzedékét nevelte fel maga körül, s aki 1805-ben — ismeretterjesztési céllal — könyvben összegezte a jó szemüveg követelményeit, hogy a vándorkereskedőktől könnyebb legyen a vásárlás. E folyamat erecskéje báró La Febure (1744-1809), aki járta hazánkat is 1794—96 között, szembetegségeket gyógyított s „akár aczélba, akár ezüstbe foglalt finom ángliai pápaszemeket’' árusított. 1827-ben — egy irat tanúsága szerint — Pesten már négy látszerész és szemüvegkereskedő tevékenykedik . . . Nemzetközi hírt és elismerést szerez Kruspér István (1818-1905) látszerész, dr. Schulek Vilmos (1843-1905) szemészprofesszor, akinek magaszerkesztette kamrás szemüvegeit a Műszaki Múzeum — az összesen ezerhét- száz darabos gyűjtemény becses részeként — őrzi, s aki úttörője volt egyebek mellett a modern fényvédő- üveg-kutatásnak is . . . Hosszú névsor kerekednék a hazai és külföldi legjelesebbek felemlítéséből, bizonyítva, mint legtöbb eszközünk, a szemüveg sem egyetlen szellem, egyetlen fő, egy pár kéz csinálmánya, tulajdona. Ma a gyermek is tudja, hogy miért helyezik a szürkére futtatott lencsét gyenge, a szemizom rendellenessége miatt „ferdén álló” szeme elé, ahogy minden négyszemű embernek köznapi fogalom a dioptria, a lencse fénytörő értékének mértéke. Ez apró, jelentéktelennek látszó holmiban is ezrek s évszázadok munkája, töprengése, leleményessége sűrűsödik, még ha sokuk neve, arca, cselekedete ködbe is veszett. MÉSZÁROS OTTÓ SZERZETES SZEMÜVEGGEL ES HOMOKÓRÁVAL, XVII. SZÁZADI FARAGVANY VÁNDOR SZEMÜVEGARUS A XVII. SZAZADBÓL 17
