Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 3. szám

hogy a jelentkező vizsgáz­tatásakor ez volt a legelső feladat. Persze ezek az írek nemcsak szépasszonyok or­cájára kerültek fel, hanem kelések, bőrbántalmak meg­szüntetését is célozták; a kozmetika már kezdett ipar­rá válni, de még testvér­ként együtt élt a patikusság- gal, borbélykodással, sőt, az orvoslással. Ezért, hogy múlt­béli szépítőmesterek sorában éppúgy lelünk szerzeteseket, mint fürdőmestereket, tudó­sokat és kuruzslókat. Szépnek, vonzónak lenni? örök törekvés. A fül, az orr, az ajak átfúrása ép testré­szeket csúfít el, ám mégis, ahol ez dívik, ott így szép a lány. Szépnek, vonzónak lenni? Az eső, a nap elmál- lasztja a bőrre vitt festéket, vele a mintákat.. . föltalál­ták az agyagbélyegzőket, az első kozmetikai szerszámot, mely újra meg újra repro­dukálni volt képes a ked­velt — esetleg kötelező — formát. S ha már ez sem bizonyult elégnek, akkor ki­találta az ember a tetová­lást, „ ... a kozmetika e bru­tális, de széles körben el­terjedt módját, melyet tö­kélyre a maorik fejlesztet­tek”. Az örökös, mert letö- rölhetetlen kozmetika e for­máját a legtöbb természeti nép — Afrikában éppúgy, mint Amerikában — ismerte. Kezdetben kőpengével, éles kagylóhéjjal, majd késsel ejtettek a bőrön vágott se­bet, s abba dörzsölték a gyantát, különféle füvek fő­zeteit. A színes heg vastag hurkaként díszlett az arcon, a testen, azaz finomabb mintákat ilyen módon nem lehetett kialakítani. Ehhez a tű kínálkozott eszközül, a FRANCIA HÖLGY 300 ÉVVEL EZELŐTT KOZMETIKAI SZEREK BO VÁLASZTÉKA A XVII. SZÁZADI FRANCIA ILLATSZER­ARUSNAL ­NICOLAS LARMESSIN METSZETE ÓCEÁNIAIAK ÜNNEPI DÍSZBEN a harcban. Kozmetika? Per­sze! Csak éppen a szó sze­rint riasztó változata. A bőr vásznára üzenetek is rábíz­hatok. A színes kenőcsök kö­zölhetik a mesterséget, a ne­mi érettséget, a törzsi hova­tartozást, de az egyszerűbb, vagy nagyon is cirkalmas formák lehetnek öncélúak, pusztán az ékítésre jók. Hon­foglaló őseink szokását, hogy zsíros ujjúkat kezükbe, sza­kállukba törölték, nomádok neveletlenségének tartották némely tudós utódok, holott csak kozmetikáztak. A nap szíttá, eső verte száradó szőrt tették puhábbá, rugal­masabbá . . . Mátyás udvarában külön személy gondja volt a koz­metikai szerek előteremtése, a sárospataki borbélyok cé­he egy 1583-ban kelt okirat szerint meg egyenesen ki­kötötte, hogy a felveendő jelölt „ ... tudgyon kenő íre­ket jól csinálni". S ezt oly­annyira komolyan vették, ÍGY FÚJTAK A RIZSPORT A PARÓKÁRA XV. LAJOS KORÁBAN tüzes hegy beégeti a bőrbe a festéket, s a sokezer apró pontból bármilyen, a legfan­tasztikusabb minta is kifor­málható. Általában mindkét nem tetováltatta magát, ám némely indián törzsnél ez csak a nő joga volt. S hogy fájdalmas művelet? Közhely: a szépségért szenvedni kell. A kölni, az eau de Cologne, s erősebb változata, a par­füm — alkoholban és desz­tillált vízben oldott termé­szetes illő olajok vagy mes­terséges illatanyagok és kü­lönböző fixatőrök keveréke - előállításához már maga­sabb kémiai ismeretek és bonyolult eszközök kellettek, s egy-egy híres készítmény, mint a Miss Dior receptjét jobban őrzik a bankok pán­céltermeinél. A szépségcsi- nálás ma világszerte nagy üzlet, hatalmas cégek küz­dőtere. A reklám mindenki­nek szépséget ígér, ezzel macerálja a szépneműeket s egyre inkább az erősebb nemet is; a macerálás ere­detileg az illatanyagok ki­vonásának egyik módja, „stílusos” tehát a reklám .. . Vörös festék maradványai a willendorfi Vénuszon, köröm­lakk, paladarabbal formás­ra reszelt köröm a múmiá­kon, tükörként használt sima kagylók és csiszolt fémle­mezek; csillogó műszerek­kel berendezett kozmetikai szalonok, külön szakmai la­pok, kutatóintézetek. Rég­múlt és jelen, mely közé hi­dat vernek a vágyak és óha­jok. A bőr olyan vászon, melyre mindenki fölfestheti, festetheti reményeit évezre­dek óta, s ha csalatkozik, arról már nem a kozmetika tehet. MÉSZÁROS OTTÓ 21

Next

/
Thumbnails
Contents