Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 3. szám

„Hol van, hol van Gretna Green?” Babits Mihály csupa muzsika költői kérdésére a választ földrajzi tárgyilagos­sággal szeretném kezdeni. Gretna Green Anglia és Skó­cia határán van, az 55. szé­lességi fok táján, az ir-ten- gernek a szárazföldbe éles könyökként behasító öblében. Az útikönyvek szerint: Gretna - a legelső skót város. A mi Skóciát járó IBUSZ-csopor- tunk személyes tapasztalata szerint — a legutolsó. Mi ugyanis körutazásunk végén, Glasgow-ból délre tartva kö­zelítettük meg ezt a földraj­zilag jelentéktelen, de a ha­gyományban, legendában na­gyon is jelentős várost. Gretna Green — bár fekvése festői és a hozzávezető út is szemet gyönyörködtető — mégsem ezzel vonzza a turis­tákat. S még csak nem is szü­lötteiről nevezetes, hanem há­zasulandóiról. Gretna Green történetének és legendájának kulcsa némi magyarázatra szorul. S ha megpróbáljuk századok titká­ról fellebbenteni a leplet, ki­derül, hogy a titok kulcsa a skót és angol polgári tör­vények különbsége. Valaha — még a tridenti zsinatot meg­előző kánonjog értelmében - a fiatalok szándékuk közlése után, megegyezés alapján, minden kihirdetés, felmentés, pap vagy anyakönyvvezető részvétele nélkül, bármely fe­lelős személy előtt házasságot köthettek. 1753-ig Angliában is- Skóciában is, elég volt ta­núk előtt közölni a házasu­landóknak komoly szándéku­kat. Angliában azonban 1754- ben új házassági törvény szü­letett, amely már tagadta az effajta kötések legalitását. És hiába kötötte össze a legfor­róbb szerelem a fiatalokat, a törvényes kötéshez ettől az időtől kezdve mindazoknak, akik még nem töltötték be a huszonnegyedik esztendőt, szülői beleegyezésre volt szük­ségük. A szülők azonban még ha nem is acsarkodtak egy­más ellen oly hevesen, mint egykor a Montaguek s Capu- letek, nem feltétlen támogat­ták az ifjú Rómeók és Júliák szenvedélyét. Ám az angol szerelmesek, a hagyomány szerint, leleményesebbek és szerencsésebbek voltak a ve­ronaiaknál. Űk ugyanis át­szökhettek Skóciába, ahol még 1753 után is érvényben ma­radt a régi házassági törvény. Ez volt az oka annak, hogy már a XVIII, század második felében éjnek idején, lefüg- gönyzött hintán vagy Ámor ro­zoga szekerén, sőt gyalogszer­rel is a skót határ felé igye­keztek. S mivel a határ akkor is, ma is, csak jelképes volt, senki sem tartóztatta fel őket. S ha már átlépték a határt — amelyet ma is két oldalról csupán két tábla jelez —, a legelső útjukba eső városká­ban éltek az otthoninál enge­dékenyebb törvény adta lehe­tőséggel, és összeházasodtak. S az országút mentén az első város — Gretna Green volt. A közvélemény még nevet is adott a szökött szerelmesek frigyének: egyre több lett Nagy-Britanniában a „határ­házasság". A Gretna Green-i „skót há­zasságok" — mert így is ne­vezték őket — nem az égben, sőt többnyire nem is a temp­lomban köttettek. Hanem a legelső határmenti házban, amelynek történetesen egy do­hányárus és békebíró volt a gazdája. Vagy éppen a ven­dégfogadóban, ahol nemcsak az anyakönyv, hanem puha nyoszolyát kínáló szoba is vár­ta az újonnan házasulandó­kat. A skót papok nem ön­ként mondtak le az esketés jövedelmező gyönyörűségéről, hanem azért, mert miután Skó­cia lényegében angol fenn­hatóság alá került, hivatalbéli fölötteseik megtiltották a pa­poknak az angliai törvények kijátszását jelentő „skót há­zasságok” szentesítését. Ám egy, a szerelmeseket pártoló Gretna Green-i Lőrinc barát — emlékét joggal áldhatják és átkozhatják az itt összeháza­sodott párok — a legenda sze­rint, kifogott a fiatalokat súj­tó és Gretna Green városát anyagilag is érintő törvényen, és időben átengedte az eske­tés jogát a falubeli kovács­mesternek. így történt-e vaqy nem, egész sor útirajz, cikk, Baedecker idevágó közlésé­nek ismeretében sem merném eldönteni. Könnyen lehet, hogy ez a történet is csak része, az idegenforgalmi ér­dekből táplált helybéli hagyo­mánynak. És azoknak van iga­zuk. akik azt állítják, hogy valójában George Mackie farmer ötlete volt az esketés- re berendezett kovácsműhely. Ű bérelte ki a vendéghívo­gató faluszéli kunyhót, ő me­szelte fehérre és hordta tele a kovácsműhelyek szokásos berendezési tárgyaival, ő vá­lasztotta a legendássá lett üllőt, s ő alkalmazta Mr. Rennisont is, aki egymaga 5147 párt adott össze. Egyet­len számottevő konkurrense a laikus prédikátornak egy Jo­seph Paisley nevű egykori ka­lóz volt, aki egy Gretna HÁZASSÁGI TANÚSÍTVÁNY: A PORTRÉ NEM VALAMELY VŐLEGÉNYT, HANEM AZ ANYAKÖNYVVEZETŰ-REKORDERT ÁBRÁZOLJA Green-i kocsmában gyakorol­ta a házasságkötés jogát és művészetét. A Gretna Green-i házasságok nemcsak Ámort szolgálták. A gyakori vendégjárás ugyanis fellendítette a helybéli foga­dók forgalmát is. A Gretna Green-iek nagyon hamar rá­jöttek, hogy legkönnyebben úgy sokszorozhatják meg jö­vedelmüket, ha hosszabb tar­tózkodásra bírják az ifjú ven­dégeket. Ez volt az oka an­nak, hogy a házasság érvé­nyét háromheti helyben lakás­hoz kötötték. A XIX. században már egymást érték a gretnai szenzációk, botrányok. A pletykák, a szö­kött szerelmesek históriái nem­40

Next

/
Thumbnails
Contents