Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 3. szám

M ax Reinhardt nélkül a mai színház nem az volna, ami; a rendezés- és színházmű­vészet önállósága még min­dig kétségbeesett harcokat kénysze­rülne vívni létéért, irodalmi pedán­sokkal szemben. Színházaink újdonságait nem ő ta­lálta fel: csupán alkalmazta azokat. A japán kabuki forgószínpadát a modern időkben Karl Lautenschläger alkalmazta először a müncheni Re- sidenztheaterben, a színváltozásokat meggyorsító tolószínpadot Fritz Brandt. A villanyvilágításos színpad tökéletesítését Hugo Bähr végezte el a század elején. A valósághű színpadkép megteremtésének vagy a drámai csoportok művészi megszer­vezésének ötlete II. György, meinin- geni hercegé és rendezőjéé, Chro- negké. A színészi stílus természetes­sége német nyelvterületen Otto Brahm színházi forradalmának ered­ménye; azé a Brahmé, akinél Rein­hardt színészként kezdte pályáját, és akinek elveivel s gyakorlatával szem­befordulton követte őt a Deutsches Theater igazgatói székében (1903), és színjátszási stílusát egybeolvasz­O. KOKOSCHKA RAJZA tóttá a Burg-stílussal. Cirkuszokban, arénákban, szabad téren megrende­zett tömegünnepségeit megelőzték az orosz és szovjet kísérletek: gázgyári udvaron, nem színháztermekben tar­tott előadások, vagy Jevrejnyovnak a Téli Palota előtt tömegeket meg­mozgató forradalmi tömegünnepé­lyei. Reinhardt a színházművészetnek nem feltalálója volt, hanem a megelőző eredmények összegezője. Olvatag egységbe szervezte a legkülönbözőbb kísérleti elemeket, stílusvonásokat, hogy gyönyörködtetően szép színhá­zával érzéki szépséget nyújtson a két háború közötti évek nyugalmat óhaj­tó emberének. Talán igaza volt Herbert Jhering ke- ményszavú kritikai mérlegének 1920- ban, amikor Reinhardt sértetten le­köszönt a Deutsches Theater igaz­gatásáról: „Reinhardt csak rendezé­seket hagy hátra, de nem stílust. Színészeket, de nem együttest. Elő­adásokat, de nem színházat”. És csak abban tévedett, hogy „nem kapcsolódik hozzá olyan tradíció, amely a jövő alapjául szolgálhatna". 1873. szeptember 8-án született a Bécs melletti Badenben. 7892-ben a rudolfsheimi Népszínház­nál mutatkozik be színészként. 1894. Az Otto Brahm vezette Deut­sches Theater jellemszínésze. 1901. Schall und Rauch (Hang és füst) néven a Deutsches Theater fia­taljaiból kabarét alapít. Első mű­soruk a tüdőbeteg Christian Mor­genstern szanatóriumi költségeinek fedezésére rendezett jótékony est. Fontos azonban Reinhardt további pályafutása szemszögéből a színházi paródiák megteremtése, ezekben ke­reste meg stílusát, de légióként azt, hogy mit nem szeretne. Schiller Don Carlosát egy vándortársulat, egy Hauptmann-modorban rendezett na­turalista előadás és egy Maeter- linck-esen misztikus szimbolista stí­lusban adták elő. 1902. Berlinben megnyitja a Kleines Theatert a szecesszió jegyében. De már a múlt század utolsó évében csatlakozott a Deutsches Theater fiataljaival Martin Zickel Sezession- bühnéjéhez, amely a naturalizmus ellenhatásaként jött létre. Hasonló elvek szerint működött Georg Fuchs müncheni színháza is, ahol — és eb­ből láthatjuk a színházi mozgalom buktatóit - Shakespeare Vízkereszt­jét játszották. Malvoliónak, Olivia udvarmesterének nem szabad sárga harisnyát viselnie, mert a hercegnő irtózik e színtől. Ezt mondja a shakespeare-i szöveg. Az előadás azonban fényhatásokból és festői színfoltokból szereltetett össze és a sárgától iszonyodó Olivia a szín­padon sárga ruhában jelent meg, mert a festői folthatás kedvéért a színpadon éppen erre volt szükség. A Kleines Theater szerzői: Strind­berg, Wilde, Wedekind. 1903. Két újromantikus darab bemu­tatásával megnyílik a Neues Theater: a Jugendstil-rendezők kedvencével, Maeterlinck Pelléas és Melisande- jával és Hofmannstahl Elektrájával. 7905. Igazi fákkal, eleven bokrokkal, gyepszőnyeggel és forgószínpaddal megrendezi a Szentivánéji álom első változatát. Az előadás világszenzá­ció és világsiker. 1909. Megkezdi társulatával a világ­járást. Vendégszereplései során nem­zetközi hatást gyakorol sejtelmes stí­lusával, érzékletességével, idegesség és klasszicitás kettősségéből álló színészi játékával. Megnyitja a berlini Schumann Cir­kuszban az „ötezrek színházát", az antik arénaszínház tömeghatásaira törekvő Grosses Schauspielhaust. 1911. Kamaraszínházat nyit Kammer­spiele néven, hogy a meghitt han­gulatokat, árnyalatnyi rezzenéseket kifejezhesse. 1920. Megteremti a salzburgi sza­badtéri játékokat. A húszas évek közepétől Berlin szín­házainak szinte a fele az ő irányítása alatt áll, de Bécsben is igazgat és nemzetközi utazórendező. Leopolds- kronei kastélyában, a nemzetközi arisztokrácia találkahelyén trónol a színházi varázsló, a színészek tanár ura, az ünnepségrendező Philostrat, aki elbűvöli kísérleteivel, pompát te­remtő bőkezűségével a gazdasági válságoktól meggyötört, szórakozni vágyó világot. A cirkuszban előadott Hamlet hatal­mas terében ugyan elveszett Moissi- nak, a századelő nagy színészének fekete ruhás alakja, és Julius Bab, a Reinhardt-rajongó kritikus a Ha­ramiák előadása után bevallja, hogy Kari Moornak azt a szövegét: „Itt áll hetvenkilenc ember és én va­gyok a kapitányuk” - ki kellett húz­ni, mert több száz emberből állott a csapat. Két nappal a Reichstag felgyújtása után tartja Reinhardt berlini búcsú­előadását — a Nagy Világszínház Calderonból átdolgozott barokk pa- zarságával — és a közönség felállva REINHARDT FELESÉGÉVEL, HELENA THIMIGGEL A HÚSZAS ÉVEKBEN 18

Next

/
Thumbnails
Contents