Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
fennmaradt padlómozaik az egykori, lezuhant mennyezetek kazettás-gerendázatos díszítményeinek csak kis darabkákból következtethető szerkezeteit ismételgeti. A mozaik művészete a síkdíszítmények világából való, olykor azonban — stílusának határait túllépve — perspektivikus ábrázolásokra is törekedett. A korai időkben különösen a festményszerű, finom tónusú képek voltak divatosak. Csak a római császárkor évszázadaiban alakult ki a padlófelületek síkjában kifejező, már a padlón járó ember valódi nézőpontjához igazodó stílus. A padlómozaikok minta beosztásai a berendezésre is tekintettel voltak, így a római épületek egykori enteriőrjeihez, az egyes helyiségek rendeltetéséhez is némi útmutatást nyerünk. De felvilágosítanak a római birodalom különböző tájainak, társadalmi rétegeinek az ízléséről is. A nyugati provinciák megrendelői inkább a geometrikus mintákat, azok közül is a kevéssé színes beosztásokat szerették, keleten, Kisázsiában, Szíriában, Alexandriában viszont a dús, zsúfoltabb mintarendszereket és a több képet is egybefoglaló mozaikokat kedvelték. A témák vallanak a megrendelő gondolkodásmódjáról, világnézetéről is. Nem véletlen, hogy katonai jellegű provinciákban az ábrázolások leggyakrabban a küzdelem, a harc istenével, Herkulessel függenek össze. A másik kedvelt témakört az alsóbb néprétegek istene, Dionüszosz szolgáltatta. A szőlőlevelek, indák, a repkény ott is a mámorra utal (a repkényből kábítószert főztek) — ahol az istenség képmása nem is jelenik meg. Egy aquincumi mozaikon azonban a két népszerű istenalak együttesen jelenik meg. Mitikus ivóversenyüket ábrázolja a művész; a két alak tántorogva támogatja egymást. H azánkban a Nemzeti Múzeum előcsarnokának a padlója mellett, amely a Veszprém melletti, II —III. század fordulóján épült 32 helyiséges balácai római villa díszterméből (tablinumából) származik, jelentősek az óbudai Helytartói Palota mozaikjai, melyek részleteit az Aquincumi Múzeum őrzi. A császár helytartójának, a legátusnak palotájából származó mozaikrészleteket, közöttük az egykori fürdőszárny tengeri jelenetet ábrázoló padlózatát is az Aquincumi Múzeum mutatja be. A Meggyfa utcai kis múzeum a táborváros (canabae) helyszínen konzervált mozaikjait őrzi. A balácai villa többi mozaikpadlója a veszprémi Bakony Múzeumban és a Tihanyi Múzeumban látható; a savariai bazilika mozaikjai pedig a szombathelyi székesegyház melletti romkertben vannak. De a Savaria Múzeum lapidáriumában is találunk szép, geometrikus mozaikot. A pécsi ókeresztény sírkamra V. századra datálható geometrikus padlózata a római állam összeomlása után tovább élt helyi művészet helyzetéről ad hírt. A soproni Liszt Ferenc Múzeum mozaikjai Nyugat-Magyarországról (Sopronkeresztúr) valók. A mozaik tartós anyagának, technikájának köszönhető, hogy az évezredeken túl fennmaradt és így egyedülálló módon tudósít is az ókori díszítőművészetek romlékonyabb, jórészt megsemmisült ágairól, a festészetről, a díszítő falfestészetről, stukkóművességről, textilművészetről, a faborításokról, az antik képzőművészet egykori helyzetéről. KISS ÁKOS 7
