Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
AZ AFRIKA-KUTATO SKÓT MISSZIONÁRIUS Százhatvan esztendeje született, száz éve hunyt el David Livingstone; élt hat évtizedet. Ebből több mint hármat Dél- és Kelet-Afriká- nak szentelt. Nevét zuhatagok, települések, hegyvonulatok őrzik, emlékét Afrika. Mert nem a hódítók, hanem a kutatók fajtájából való volt, nem kincset gyűjtött, hanem közkinccsé tette az addig ismeretlent. Elsőként szeli át az afrikai kontinenst — nyugat—keleti irányban jórészt felderíti a Kongó vízrendszerét, ő fedezi fel a Ngami-tavat, a Zambézi felső folyását, a Viktória-zuhatagot, elkészíti a Nyassza-tó első pontos térképét. . . Tudós volt, hitte, hogy a művelt Anglia behatolása a kontinens mélyére véget vet a törzsi háborúknak, a rabszolgakereskedelemnek, s nem ismerte fel, hogy a gyarmatosítás új szolgaságot szül. Glasgow mellett született. Tízéves korában már dolgozott, szövőgyárban, napi tizennégy órát. S mégis: tanult. Majd nyáron a gyárban, télen a glasgow-i egyetemen töltötte napjait, teológiai és orvosi diplomát szerzett, s mert sok választása nem volt, örömmel elfogadta a londoni hittérítő társaság ajánlatait. így került 1840-ben Fokföldre. Egy a lelki malasztot kínálók népes csapatából, ám rövidesen kiderül: ismerni akarja azt, ami körülveszi, a megtérítendők világát, s ezt jobban, mint magát a lelkeket. Becsua- naföld egyik missziós állomásán, a Kuruman- hegyvidéken teljesít szolgálatot, megtanulja a becsuána nyelvet, s mivel a bantu nyelvjárások rokonságban állnak, a legtöbb helyen tolmács nélkül is elboldogul. A készülődés ideje ez, párját úgy választja, hogy az társa is legyen. Felesége, Mary annak a Robert Moffatnak a lánya, aki a Kalahári- sivatag első kutatója, s szintén misszionárius. Sorsuk olyannyira közös, hogy mindkettőjük életét a malária emészti fel s végzi be, Mary Moffatét 1862-ben, Livingstone-ét 1873. május 1-én. „Úgy érzem, hogy régi hazámba, otthonomba tértem vissza, amelyet sohasem hittem viszontlátni ...” - írja naplójában, amikor másodszorra keresi fel a Nyassza-tavat. S e szavak egész lényét megvilágítják, megértetik erőfeszítéseinek indítóokait. Az 1788-ban megalapított Brit Afrikai Társulat, majd utóda, a Londoni Földrajzi Társaság serkentette a kontinens föltárását, hiszen új nyersanyag- forrásokat reméltek, bővülő kereskedelmet. Igaz, voltak, akik bejárták Afrika változatos világának majd’ minden részét, de ők, a rabszolgakereskedők nem szolgáltak felvilágosítással. Ezért, hogy a Kongónak, a Zam- bézinek csupán a torkolatvidékét ismerte Európa, s ezért, hogy Livingstone előtt is már kutatók tucatja vágott neki az ismeretlennek; Mungo Park, a Lander-fivérek, Heinrich Barth s a többiek. Módszeresen azonban elsőként Livingstone kutatott; őt és Stanleyt tartják a két legnagyobbnak. A skót misszionárius először rö- videbb — de akkor hetekig, hónapokig tartó, kín-keservesen megtett — utakat jár be. Fehér ember nem látta tájakat szel át, tavakat £ FA TÖVÉBE TEMETTÉK LIVINGSTONE SZÍVÉT A VIKTÓRIA-VIZESÉS 32
