Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
minőségükben, természetesen! Az 1848-ban készült intarziás sarok- pad például egy trágyadomb alól került elő; hetekig tisztogatták, amíg előtűntek rajta a több színű faberakások. A néprajzi, népi ipar- művészeti tárgyak ösz- szegyűjtésének, megmentésének a falukutató mozgalom adott újabb lendületet, és ez a mozgalom hozta ösz- sze Liptákékat Illyés Gyulával is. A hasonló érdeklődés mindinkább barátsággá mélyült, és Illyés barátsága meghatározó lett a ház további történetére. Több szempontból is. Aki a két balatoni „végvár” (Illyések tihanyi háza és a füredi Lipták-ház) egyikének baráti köréhez tartozott, azt barátként fogadták a másikban is. A felszabadulást követő ősz egyik délutánján Tihanyban volt baráti összejövetel. Szabó Lőrinc fázósan odaszólt Liptákhoz: „Nektek van tüzelőtök?” „Van.” „Akkor most átmegyünk hozzátok." És Keresz- tury Dezsővel együtt átmentek Füredre melegedni. Azon az őszön majd minden este ott olvasgatott Szabó Lőrinc a zöld, szemes cserépkályha mellett. De ritka előadóművészi tehetségével a verseit is felolvasta itt, és ez is vonzotta a barátokat, tisztelőket. *r Kezdett kialakulni a ház törzsközönsége, s egyúttal elkezdődött történetének harmadik, s talán legfontosabb fejezete. Minthogy az „őrtornyok” centrumában épült, a balatoni műút mellett és a kapuja mindig s mindenki előtt nyitva áll, hót leggyakrabban itt jöttek össze, s itt jönnek össze irodalomról, művészetről diskurálni. Vagy csak találkozni egy-egy pályatárssal. Bernáth Aurél Ábrahámhegyről, Németh László Sajkod- ról, Borsos Miklós és Passuth László a Pli- nius-csatorna mellől, Déry Tibor Tamáshegyről. És innen mentek együtt Badacsonyba Egry Józsefhez. A melegedést, a pohár bort, a szólás vagy hallgatás lehetőségét egy kézirattal, egy képpel, egy szobrocskával hálálták meg. Kinek is? Voltaképpen a háznak. Gyarapszik — szinte észrevétlenül — a ritka gyűjtemény. (Ferenczy Béni például soha nem írta alá a leveleit. Aláírás helyett a levélpapír üres hátlapjára rajzolt. A falon függő, nagy becsben tartott tollrajzokon itt- ott áttűnik az írás: „Kedves Piroska és Ga- bus ...”) Illyés biztatására kezdett Lipták Gábor a már összegyűjtött legendák, mondák, népregék irodalmi feldolgozásához. Az Arany- híd-tói az Amiről a kövek beszélnek című kötetig hat vaskos könyv anyaga íródott itt a parasztbútorok, képek, szobrok és a könyvespolcokkal borított százéves falak között. Ebben a „belakott múzeumban". Az irodalom mindennapos jelenléte — azáltal, hogy művelik is — biztosítja a ház sajátos légkörének folyamatosságát a vendégjárások között. Vendégek mindig jönnek, s mindig vannak a házban. A vendégkönyvek bejegyzései legalábbis ezt tanúsítják. És nem csak a régi barátok, pályatársak érkeznek. Van, aki csak hallott a füredi házról, s mert erre megy el, a kapu nyitva áll, hát „beugrik egy percre”. Csak épp beköszön. Helyet szorítanak neki, kap egy poharat és marad, ameddig akar. Rendszerint aztán késő éjszakáig. Bekapcsolódik a beszélgetésbe, vagy csak hallgatja a beszélgetőket. Azután már nehéz föl- állni. Úgy tűnik, megtaláltuk a címkét a . múzeumfüredi Lipták-ház csaknem ezer katalogizálható műtárgyat őriz, de legjellegzetesebben, mert egyedülállóan, a vendégváró, vendégmarasztaló udvarházak levegőjét őrizte meg. S kínálja vendégeit az emberi kultúra korokat és stílusokat összefogó javaival, termékeivel. SUMONYI ZOLTÁN DÉRY TIBOR, ILLYÉS GYULA ÉS NÉMETH LÁSZLÓ LIPTÁKÉKNAL SZABÓ LŐRINC. BORSOS MIKLÓS PLAKETTJE ra”. Mert igaz, hogy a
