Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
figyelembe kell venni. Először is azt, hogy a kialakulás történeti sorrendje nem az volt, amit az eddigiekben külön- kategóriaként említettünk. Másodszor azt, hogy — bár maga az elnevezés antik eredetre vall — a régi görögök és rómaiak nem ismerték azt a fajta cirkuszt, amit ma annak tartunk. Harmadszor: a mai cirkuszi műsoroknak majdnem minden „zsánere” (önálló ág) emberemlékezet óta az egész világon ismeretes: voltak akrobaták az ősi Egyiptomban, zsonglőrök az ókori Kínában, áIlatszelídítők Indiában - de az az együttes és szervezett műsor, ami a mai cirkuszt jellemzi, még nem alakult ki. A cirkusztörténet, s közülük a legteljesebb, a szovjet Jev- genyij Kuznyecov műve, egyértelműen a XVIII, század végére teszi a mai cirkusz kialakulásának idejét, helyét pedig Londonba (1782: Astley cirkusza) határozza meg. Ennek az újkori cirkusznak a magva a lovasmutatvány. A 13 méter átmérőjű manézsban először úgynevezett magasiskolát, ugratásokat, azután kantározatlan lovak „szabadiskoláját" kezdik bemutatni s egyre nagyobb teret nyer a lovas, majd a ló hátán táncoló balerina, későbbi magyar szóval a „műlovar" és a „műlovarnő". Ezeket a lovasmutatványokat köti azután össze egyre változatosabban a többi zsáner, egységes műsorba vonva a külön-külön már ismert és jó ideig csak a vándormutatványosok bódéiban látható számokat. A XIX. század elején egész lovasdrámák játszódnak le a cirkuszok porondján — mintha a színház felé keresne utat és találna zsákutcát a cirkusz. Végül egyetlen szereplő marad törzstag: a bohóc, a clown. Először ő is csak összeköti az egyes számokat, segít átrendezni a helyszínt s közben - évezrednyi tudás és gyakorlat birtokában — feloldja a számok során keletkezett feszültségeket, mintegy hangulati kontrasztot adva a nagy számok mellé. Azután egyszerre csak kiderül, hogy ő, aki a legügyetlenebbnek látszik, talán a legügyesebb és legsokoldalúbb mindnyájuk között: eseti i k-botl i k s ezzel együtt oldja meg a legbonyolultabb feladatokat. Mintha nézőit is vigasztalná: „nem is kell olyan nagyon ügyesnek, szépnek és erősnek lenni” — csak kitartóan akarni kell. Aztán megszólal és az is kiderül, hogy a bolondság mögött filozófia dereng és hogy a groteszk ruha nem gátolja meg a sokszor nagyon is éles társadalomkritikát. Ha pedig a maga csetlő-botló módján, képtelen hangszerszámokkal muzsikál, akkor is kiderül róla, hogy a legnagyobb virtuózokkal kelhetne versenyre az igazi zenebohóc. Talán ez magyarázza, miért lett a századfordulóra a képzőművészek kedvenc témája a cirkusz és a bohóc. Ha némi késéssel is, de nálunk, Magyarországon is kialakult a cirkuszművészet. Alig múlt száz éve, hogy a Városligetben, a mai Vidám Park területén megnyílt az első állandó jellegű magyar cirkusz, egy Barokaldi nevű artista tulajdona. A második, már nagyobb vonalú — talán így is mondhatjuk: európaibb — vállalkozás a mai Nagycirkusz helyén épült fel apáink és nagyapáink Beketow-cirkusza. A magyar cirkuszi artisták társadalma azonban csak lassan fejlődhetett, mert a vállalkozók, üzleti okokból, egészen a felszabadulásig előnyben részesítették a külföldi „számokat". Ezért nem véletlen, hogy az első, a mi közönségünk által is elismert, sikeres magyar cirkuszművészek a bohócok voltak. Már 1913-ban Jancsi, a híres énekes bohóc, aki aktuális kuplékkal szórakoztatta látogatóit, majd később Zoli bohóc, aki a fasizmus áldozata lett. Az artisták közül mindenekelőtt a Göndör ugrócsoport vált nemzetközileg is ismertté („Magyar csoport” néven szerepeltek). Egyébként, ki tudja, hány magyar művész járta a világot a legkülönbözőbb angol, francia, olasz, német néven, hogy kenyeret kaphasson. Lassan nálunk is művész lett a mutatványosból. OLEG POPOV PIHEN A KÖTÉLEN GROCK, A VILÁGHÍRŰ ZENEBOHÓC AKIN KÖVET TÖRNEK - KRISTÓF ISTVÁN ERÖMÜVÉSZ De a mutatványon túl a mai ember számára még magatartásbeli jelképet is adhatnak a cirkusz művészei: „Ó, ha közös dolgok tevői, Így tartanánk egymást, ilyen végzetes bizalommal egymás fogában s idegeiben! Ezrekbe fogódzók, ha hittel mondanánk, mint ők odatönn élik, hogy: a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!" — ahogyan ezt Garai Gábor Artisták c. versének szép részlete bizonyítja a légtornászok példájából vett tanulsággal. SZÉKELY GYÖRGY 19
