Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
Conrad Peutingerről (1465-1547) nevezték el. Felfedezőjük ugyan nem ő volt, hanem a humanista Conrad Celtes (1459-1508). E sajátos torzítású táblák nem hasonlítanak a mai térképekhez. A képünkön bemutatott táblán pl., amelyen Pannónia is szerepel, középen vízszintesen hosszan elnyújtva Itália látható, fölötte a nagyon keskeny Adriai-tenger, majd a Balkán félsziget és Pannónia elhúzott ábrázolása, alatta pedig az ugyancsak nagyon keskenyre vett Földközi-tenger szalagja Afrika északi partjával, úgy, hogy Karthago közvetlenül Róma alatt van jelölve. E tabulák hajózásra teljesen alkalmatlanok voltak, de mert feltüntették a városokat és a főbb állomásokat, valamint a fontosabb összekötő utakat, s megadták az állomások közti távolságokat is, szárazföldi utazásnál nagyjából megfeleltek céljuknak. A pannóniai utakra - az ásatásokkal feltárt utaJÓL FELISMERHETŐ KERÉKNYOMOK AQUINCUM II. SZ. UTCÁJÁNAK KÖVEZETÉN kon kívül - az írott itinerariumok és a Peutinger- féle táblák adnak útmutatást. A legteljesebb az Itinerarium Antonini, melyben nemcsak a fő-, hanem a mellékutak és a provinciát átszelő diago- nális utak is szerepelnek. Kevesebbet, csak a Duna, Dráva, Száva menti utakat, valamint a Car- nuntumból (Deutsch-Altenburg) Savarián (Szombathely) át délre vezető ún. borostyánkő utat tünteti fel a Peutinger-féle tábla. Az azonos útvonalakat feltüntető, illetve említő források közt is akad néhol kisebb eltérés. így pl. az írott forrás szerint a limes út végig a Duna vonalát követi, míg a térkép szerint Brigetióból (Ó-Szőny) átvágva a Dunakanyart, egyenesen Aquincumba vezetett. Pannóniában az útépítés Augustus alatt kezdődött. Az úthálózat kiépülése valószínűleg délről haladt északnak. Az Emona (Ljubjana) — Sirmium (Mitrovica) közti út még Augustus és Tiberius alatt épült. A Duna vonalát követő limes utat Aquincumtól délre csak Hadrianus alatt kövezték ki. Erre utal az a Hadrianus-érem, mely az út 90 cm vastag kőrétege alól került elő. Az utak eleinte csak döngölt, úgynevezett nyári utak voltak, melyeket később fokozatosan építettek ki. Ekkor látták el az utakat burkolattal, építették a hidakat s végül a köztársaságkorban állították az utak mentén a mérföldköveket (miliarium, milium, miliarius lapis). OSZLOPKÉNT BEÉPÍTETT MÉRFÖLDKŐ ST. MAURICE-BAN Az első ismert mérföldkövek az i. e. III. század közepéről származnak. A legkorábbit, melyet a Via Appia pomptinusi mocsarak közt vezető szakaszán találtak, két magasrangú állami tisztviselő, P. Claudius és C. Furius aedilisek állították. A kövön látható két szám a Rómától, illetve a Decenno- viumtól való távolságot jelzi. E korban a mérföldköveken általában a két aedilist nevezték meg — egy esetben a két censort —, akik a kész utat átvették. A mérföldköveken a császárkorban a távolság jelzésén kívül, a hivatalnokok helyett már a császárok nevei szerepeltek, felhasználva így a köveket is a népszerűsítés céljaira. Gyakran előfordult, hogy a korábbi császár nevét „kivakarták", s az új nevét és címét vésték a kőre. A feliratok tartalmazták a császár nevét, valamennyi tisztségét, gyakran származását, győzelmi jelzőit s csak ez után következett az útépítésre vagy útjavításra vonatkozó szöveg — mely alkalomból a követ felállították —, s végül a távolság megjelölése. Ez utóbbi közölte a számozás kiindulópontját, majd a mérföldszám következett a mértékegység megjelölésével, legtöbbször milia passuum valamely rövidítése (ezer kettős lépés = 1480 méter). Kivételesen fordul csak elő a leuga, főleg galliai és germániai köveken, ez 1,5 mérföldnek felelt meg. A feliratok helyenként említik az útépítési munkákat vezető legatus nevét, vagy a katonai alakulatot (legio, ala vagy cohors), mely részt vett az építési vagy javítási munkákban. o
