Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2. szám
Képes krónika * MÜZSÁK * MÚZSÁK * MÚZSÁK * MÚZSÁK * MÚZSÁK * MÚZSÁK * MÚZSÁK * SZTANYISZLAVSZKIJ, A SZÍNÉSZ 1912-ben játszotta Sztanyiszlavszkij a csavargó szerepét Gorkij Éjjeli menedékhelyében. (A képen az előadás egyik jelenete, középen Szta- nyiszlayszkij.) Vonzódása a színpadhoz családi hagyomány volt: anyja egy francia színésznő lánya; két fivére és két nővére színész lett. Ű maga hároméves korában lépett fel először egy „miniatűr- színházban", a család ljubimovkai házában, Moszkva közelében. Tizennégy éves korában már rendszeresen szerepel a színielőadásokon, öt évvel később már rendezőként szerepelt. A TÍZDRACHMÁS NIMFA Arethusza, a folyami nimfa, aki a görög mitológia egyik jelenetében meghívja unokaöccsét, Arisztaioszt, a Peneiosz folyóban levő víz alatti nimfapalotába, most formát öltött egy nemrég megtalált pénzérmén. Az ezüst pénzdarabot Szicília szigetén Szirakuzában öntötték az i. e. IV. sz. elején. A halakkal körülvett nimfafejet Kimon görög művész véste — névjelének töredéke az Arethusza haját körülfogó szalagon látható. A szigettel szemben, az afrikai partokon, és főként a kisázsiai Lüdia folyóiból sok arany-ezüst ötvözetű (elektron) pénzérme került napvilágra s ez igazolni látszik a történész Hérodotosz és a filozófus Xenophón nézetét, amely szerint az érmeöntést és pénzverést a lüdiaiak találták fel. Az érmék először Kisázsiában jelentek meg 2600 évvel ezelőtt. Gügesz, a lüdiai uralkodó dinasztia megalapítója tekinthető a feltalálónak. Kezdetben kép nélküli tárgy volt, arcképet s figurákat, jelképeket csak a későbbi érméken találunk, amikor már a korinthoszi és az athéni érmék is megjelentek. A SUMENI VÁRROM Észak-Bulgáriában, Sumen városa mellett az egyik magaslat földje alá temetkezett várromra akadtak a régészek. A feltárási munkát már a múlt században elkezdte a bolgár régészet megalapítója, T. Karel Skorpil; ásatásai azonban feledésbe merültek. A nemrég újra kezdett ásatások trák telepre leltek, ahonnan kemencék, lakókunyhók és agyagedények kerültek elő. Fölötte a római réteg helyezkedett el: itt már vastag, habarccsal kötött erős falak és kőalapú épületek maradványai mutatták, hogy a rómaiak védővárat létesítettek. Ezekre a római kőalapokra építkeztek a korai keresztények. A népvándorlás idején a gótok elsöpörték az erődöt, amelyet Bizánc épített újjá és bástyákkal, védelmi építményekkel erősített meg. A bizánci vár körül a bolgárok a VII. századtól a X. század végéig fennálló, virágzó várost létesítettek. A XI. századtól kezdve újra megjelent Bizánc, aztán az oszmán ostrom következett. A hajdani várerődöt elpusztította a tűzvész és földig rombolták a fegyverek. A mostani ásatás napvilágra hozta a vár és a város egész — földbe temetkezett — történelmét; a kiásott alapokra most visszaépítik, rekonstruálják a hajdani épületeket a trák teleptől Bizánc véres alkonyáig.
