Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2. szám
SOLYMÁR ISTVÁN Jttai maqijar rirjzm fit) esze t „Egy kiállítás képei - így is nevezhetnénk az albumot, amely a mai magyar grafika 1969-es reprezentatív tárlatának anyagát foglalja magába. A kiállítás annak idején szinte a teljes grafikusgárda műveit bemutatta, a legidősebbektől - Varga Nándortól, Aszódi Weil Erzsébettől - az akkori legfiatalabbakig. Azóta újabb tehetséges fiatalok is feltűntek, akik már természetszerűen nem kerülhettek be a kötetbe, hiszen minden összefoglalásnak szükségszerű velejárója: nem lehet egészen aktuális. Solymár István bevezetőjében röviden áttekinti a mai magyar művészet általános irányzatait. A művészek legfontosabb adatait lexikonszerű cikkek ismertetik, de a lexikonoktól eltérően a j sorok száma itt nem jelöl értékrendet. A művészek többségének munkáival már találkoztak a képcsarnokok látogatói, mások inkább könyv- illusztrációikkal tették széles körben ismertté nevüket. Gross Arnold, (képünk) Gyulai Liviusz, Kass János, Kondor Béla, Kondor Lajos, Raszter Károly, Würtz Ádám és a többiek legjellegzetesebb alkotásai bizonyítják, milyen sokszínű és mozgékony a mai magyar grafika. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata) A MAGYAR NÉPRAJZ KLASSZIKUSAI AZ ŐSI MAGYAR HITVILÁG A kötet, amely a magyar mitológiával foglalkozó XVI11 —XIX. századi művekből nyújt válogatást, ,,A magyar néprajz klasszikusai” című érdekesnek ígérkező sorozat első köteteként jelent meg. Könyvtárakban is ritka, árveréseken is kuriózumnak számító könyvek legmaradandóbb, a mai tudományos álláspont szerint legértékesebb fejezeteit kapja kézhez összegyűjtve az olvasó. Először jelenik meg - részben — magyarul a XVIII, századi Cornides Dániel Értekezése a régi magyarok vallásáról. Megkezdett munkáját már magyarul folytatta Horváth János, A régi magyaroknak vallásbéli s erköltsi álla- potjokról című könyvével. Majd amikor 184ó-ban a Tudományos Akadémia pályadíjat tűz ki a témára, többen is hozzáfognak az ősi mitológia feltárásához: a finn-ugor rokonságot következetesen valló és védelmező Kállay Ferenc, és a nagy műveltségű, az ösz- szehasonlító néprajz módszerével kísérletező főpap-tudós, Ipolyi Arnold. Ipolyi művét nem sokkal megjelenése után kíméletlenül megbírálta Csen- gery Antal, és saját álláspontjának igazolására több tanulmányt jelentetett meg az ,,al- táji" népek ősvallásáról. (Ipolyi annyira zokon vette a bírálatot, hogy nemcsak visszavonult, hanem könyve el nem adott példányait is megsemmisítette.) A hatalmas folklóranyagot gyűjtő Kálmány Lajos tanulmányrészletei után Kandra Kabos összegező művének, az 1897-ben megjelent Magyar mithológiának szemelvényei zárják a kötetet, amelynek szerkesztője Diószegi Vilmos, a sámánizmus és a honfoglalás kori magyar hitvilág legjobb mai ismerője. Az általa válogatott és kommentált, jegyzettel és bibliográfiával ellátott részletek azonban csupán bevezetik az olvasót a régi magyar hitvilágba. Modern, összefoglaló könyv erről a témáról még nem készült. Az ilyen antológiák pedig nem pótolják, nem is pótolhatják — minden értékük ellenére sem — a klasz- szikus tudósok munkáinak teljes, jegyzeteikben a mai álláspontot is feltüntető új kiadását. (Gondolat)
