Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
KÖNYVESPOLC „Jacques Bonhomme", a megszemélyesített francia paraszt, az állam tartópillére, a nemzeti gazdagság forrása (Nicolas Guérard rajza) Az eredeti cím - La civilisation de l'Europe classique - magyar fordításban némileg félreérthető. Mi inkább az ókorit, az anti- kot értjük klasszikuson; a franciák a „nagy századot", a XVIII.-at tekintik a klasszikus kornak. Chaunu könyve is egy századnál alig hosszabb korral, az 1620 és 1750 közötti Európával foglalkozik. Valóban, ez a művészet és irodalom klasszikus alakjainak korszaka, de ez csak a francia művészetre vonatkozik, s ezért a szerzőt némi elfogultsággal lehetne vádolni. Könyve azonban az ellenkezőjét bizonyítja: Európa az Atlantióceán partjaitól az Uraiig terjed Chaunu munkájában, s hogy a magyarokról csak néhány mondat erejéig esik szó, a török elleni nagy hadjárat vagy a Rákóczi-szabad- ságharc kapcsán, az inkább abból fakad, hogy Magyarország az adott időszakban sem a politikában, sem a szellemi életben nem játszott jelentősebb szerepet. Chaunu a modem polgári történetírás egyik legkiválóbb francia iskolájához, az úgynevezett Annales-körhöz tartozik. E csoport tagjainak szemében a történelem nem uralkodók, háborúk és békék sora, hanem mindig a kor teljes képének tükrözésére törekednek. Ebbe a képbe éppúgy beletartozik az árak emelkedő vagy süllyedő tendenciája, a járványok, a lakosság számának változása, a városok csatornázásának fejlődése, mint az irodalom, a festészet vagy a zene. Rendkívüli körültekintést, anyagismeretét, a nem történeti vonatkozású adatokban is alapos jártasságot és mindezek mellett talán elsősorban kiemelkedő, rendszerező képességet követelt a feladat, amelyre Chaunu vállalkozott. Csaknem kétszáz, részletes elemzéssel ellátott kép és a korszak kb. 100 oldalas kislexikona teszi még teljesebbé ezt a kiváló könyvet. (Gondolat) \£ Cfmiuart \Jitró ni kút ja Jean Froissart az utolsó nagy krónikaírók közé tartozott; 1337 és 1410 közt élt. Több változatban fönnmaradt, csodálatos mi- niatúrákkal illusztrált művében a XIV. század politikai és hadtörténetét dolgozta tel. Polgári családból származott és papi pályára lépett, de túlzó tisztelettel tekintett az akkor már éppen leáldozóban lévő lovagság- ra. Froissart kora a „középkor alkonya": Itáliától északra ekkor virágzott fel újra a gótika művészete, minden addiginál gazdagabban. Az építészet stílusát vagy a ruhákat, a viselkedési formákat és a lovagi háborúk szokásait a kifinomultság, szenvedély és pompaszeretet jellemezte, amely jól megfért az ellenséges városok kirablásával, a falvak felgyújtásával, a parasztok elpusztításával. Froissart hű és szemléletes képet test erről a korról. A hatalmas anyagból Kulcsár Zsuzsa válogatta össze a legjobbat, legérdekesebbet, legjellemzőbbet az íróra és a korra. Froissart krónikája természetesen nem tekinthető' megbízhatóbb történeti forrásnak, mint a többi középkori krónika. Gyakori az ellenőrizetlen, illetve
