Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
HERENDI MOTÍVUMOK Százharminc esztendeje, hogy az első hazai ipari és iparművészeti tárlaton, a Kossuth Lajos által szervezett és támogatott Iparegyesületi bemutatkozáson a közönség megismerhette az akkor még alig másfél évtizede működő Herendi Porcelángyár művészi termékeit. Kossuth a kiállításról készített jelentésében nagy elismeréssel nyilatkozott a porcelánokról: „...az iparműkiállításnak igen örvendetes díszt kölcsönzött. Hercegi asztal számára készült, s hercegi asztal igényeinek is megfelelő gazdagon aranyozott, nemkülönben egyszerű festett szegélyű tálakon s tányérokon kívül, két gyönyörű virágtartó edény, továbbá egy 29 hüvelyknyi hosszúságú aranyozott hal-tál, a Herenddel szomszédos Balaton ízes fogásainak tálalására alkalmazott valóságos mestermű, minő a külföld legelső porcelángyárában is a' nem mindég sikerülő legköltségesebb művek közé számíttatik, ... s az iparműkiállítás 14.000 látogatója között bizonyosan egy sem volt, kinek szemei a' honi műipar örvendetes fejleményének ezen díszes jeleit örömmel ne szemlélte volna." Mi volt a megkapó, mi volt az új abban, amit a herendi manufaktúrában akkor már Fischer Móric irányítása alatt létrehoztak az ügyes kezű hazai és külföldi festők, mintázok, korongozók? Az európai porcelánművészet a rokokó világ és szellemiség bölcsőjében ringott. Akár a meisseni, akár a párizsi eredőket, vagy a bécsit vizsgáljuk, egyaránt a kecses köny- nyedség, a derűs hangulat, a barokk szorító öleléséből való kibontakozás kíséri a plasztikák és díszművek, de az edények formaadását és díszítményét is. Ezeken, de különösen az edények ragyogó fehér felületére festett pompázatos csokrokban, a watteau-i jelenetekben, a kelet mesés világát utánzó pagodás tájképekben érte el a porcelán a dekorativitás tetőfokát. A porcelán akkor Levesestál, meisseni eredetű csokor mintával Desszerttálka, herendi csokor díszítéssel Dohányzókészlet, bécsi rózsa díszítménnyel virágzott és pompázott Európa-szerte, amikor Magyarországon éppen csak befejeződtek a törökök elleni felszabadító háborúk. A XVIII, század második felében sem kedveztek a viszonyok a hazai porcelán megteremtésének; a bécsi császári tulajdonú gyár érdekei nem engedték a birodalom területén manufaktúrák létesítését. Több mint egy évszázad telt el így, érthető tehát a lelkesedés a reformkorban a magyar porcelán megszületésekor, amely ugyancsak a rokokó bölcsőjébe került, annak örökségét, másodvirágzását, mondhatjuk bélyegét vette fel és viseli magán napjainkban is. Ezzel a hagyománnyal, ennek továbbfejlesztésével vált Herend még a múlt század közepe táján világhírűvé. A XIX. század második felében sorra rendezett Világkiállítások; a Londoni (1851), a New York i (1853), a Párizsi (1855), majd az újabb Londoni (1862) és a Párizsi (1867) útjelzői a magyar porcelánok sikerének. Szinte valamennyi kritikája, a kortársak 35
