Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 4. szám

a megsemmisülést vagy az át­változást. Ezt a magatartást faragták ki az archaikus szobrászat művészei a titokzatos mosolyban. A történelmi út érzékelhetővé te­szi ezt a felismerést. Az i. e. 2000 körüli időkben a Homérosz által akhájnak nevezett nép behatolt a mai Görögország földjére. Megalakulnak az akháj királysá­gok, felépül Tirünsz félelmetes védőfala és Mükéné vára. Nagy építtetők voltak az akháj kirá­lyok, Kréta hatására bámulatos alkotásokat hoz létre az agyag­A „veji Apollón” — etruszk szobor művesség és az ötvösművészet, de figurális szobrászat még nincs. Az isteneket jelképek áb­rázolják, legtöbbször egyszerű oszlopok. A XII. században mindent össze­zúz a dór betörés. A menekülők Kisázsia partjain létesítenek gö­rög gyarmatvórosokat s ezekben ,,a kereskedelem és az ipar a művészet iskolája”. Megjelennek itt a márványszobrászok, míg az anyaországra ráborul a három évszázados sötét kor. A Vili. században azonban már lélegezni kezd az égéi világ: meg­A ,,teneai Apollón” A ,,Fehér Tara”, az ősi tibeti művészet egyik híres szobrának XVIII, századi másolata alakulnak sorra a városállamok — Athén, Spárta, Korinthosz, Ar- gosz és a többiek. A város már nem erődítmény, mint az akháj időkben. Épülni kezdenek a templomok — az akháj korban még szabad ég alatt, szent lige­tekben mutatták be az áldoza­tokat. A tempiomépítéssel párhu­zamosan életre kel a szobrászat. Eleinte faragott kő- vagy faosz­lop, a xoanón jelképezi az iste­neket. Formájuk nyers, durva, el­nagyolt, de már emberi: szemük csukott, karjuk lelóg és a testhez simul — így látjuk őket a követ­kező korok festett vázáin is. lóniában megindul a bronz­szobrászat is; az öntés még is­meretlen (620 körül találja fel két számoszi művész); a szobrot gondosan megmunkált fémdara­bokból kalapálják össze. Déloszon, Apollón szent szige­tén áll már az őt és lánytestvérét, Artemiszt ábrázoló kőszobor. ,,Az alakok, mintha tokba — a későb­bi korok koporsóiét megjövendö­lő formába — lennének zárva, mozgásuk nincs.” De Apollón és a fiatal atléták alakján már meg­jelenik a harmonikus szépség. Az athéni Akropóliszon talált ar­chaikus leányszobrok festői ru­házatot viselnek, alakjukon már báj és finomság omlik el. Mere­35

Next

/
Thumbnails
Contents