Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
\k ^ Kt DERY TIBOR Kevesen vagyunk már életben, akik annak idején a munkatársai voltunk. Ennek a körülménynek tudom be azt a megtisztelő kívánságukat, mondjam el kortársi emlékeimet a Nyugatról. Nem tudom, illetékesek-e? Igaz, a Nyugat közölte elsőnek s hosszú ideig egyetlenként írói kísérleteimet - melyek ebben az időben tudásomnak csak fonákját mutatták -, s bábám, majd dajkám volt, ma is annak tisztelem, de valójában belső életét, irodalmának áramlását csak a partján kísértem, „kül- munkatársá"-nak éreztem magam kezdettől a végéig. 1917-ben, tehát majd tíz évvel indulása után közölte első munkámat, s IC O% .'ll EMLÉKEZÉSEK Három évtizede, hogy századunk első felének reprezentatív, a magyar szellemi, művészeti életre oly nagy hatású folyóirata, a Nyugat máról holnapra megszűnt. Amíg élt, olyan szorosan összenőtt a modern magyar irodalommal és a magyar progresszióval, hogy még a neve is szálka volt az egyre inkább íasizálódó rendszer szemében, s utolsó szerkesztőjének, Babits Mihálynak halála után a lap megjelenését engedélyező okiratot már nem újították meg. A szomorú évforduló alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítást rendezett. A kiállítás az irodalmi anyag mellett képző- művészeti alkotások és érdekes emléktárgyak bemutatásával eleveníti tel a három írónemzedéket nevelő nagy folyóirat életét. A kiállíás számára a Nyugat több egykori munkatársa megírta a folyóirattal kapcsolatos emlékeit, amelyek könyv alakban is megjelennek majd. Most az emlékezésekből közlünk néhány szemelvényt. Babits Mihály, Tihanyi Lajos rajza így túl fiatal voltam, hogysem az alapítók: Ady, Babits, Móricz, Tóth Árpád, Kosztolányi, Ignotus stb. befogadhattak volna már beért és összemelegedett közösségükbe, viszont túl öregnek látszottam a következő, úgynevezett második nemzedékhez, mely tíz-tizenöt évvel utánam ütötte fel a fejét. Hátam mögött támaszok, előttem kötelékek nélkül, így kerültem két nemzedék közt a pad alá. Lehet, hogy egyéb okok mellett ez a viszonylagos magány is elbizonytalanította írói toliamat. Ilyen gyomorforgató kalandok között, hogy őrizhettem volna meg amúgy is ingatag egyensúlyomat s tisztánlátásomat? Személyes balsorsom szorítására már-már bandzsítani kezdtem, csak azt vettem észre, ami tekintetem ferde tengelyébe esett, így nemcsak a világ rajza vetült elém gyakran torz formában, de az irodalom s benne a 16
