Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
Szkolniczky Antal: A Csokonai Színház 1867-ben (víztestmény) Debrecenbe helyezte át. Ezzel a várost az Európát északról délnek és nyugatról keletnek keresztező országutak fontos középpontjává tette. Európa-szerte nevezetessé váltak a Szapolyai János által már évi hat alkalomra engedélyezett soknapos debreceni vásárok. Kons- tantinápolytól Havasalföldön, Moldván és Erdélyen át Pest és Buda irányába, majd a Duna vonalát követve Augsburgig szekere- zett, s onnan még tovább Párizsba és Londonba Kelet-Európa minden értéke - s észak felől a Balti-tenger küldte áruinak özönét délnek, a Balkán félsziget kereskedővárosaiba. Az ország első városi nyomdáját 1561-ben Debrecenben alapította Huszár Gál, az egri érsek által utoljára Kassáról elüldözött prédikátor és nyomdász. Az első kinyomtatott könyv szerzője: Méliusz Juhász Péter. Ez a nyomda az ország egyetlen könyvnyomtató műhelye, mely több mint négyszáztíz éve működik, hadi időkben különös bátorsággal! II. Rákóczi Ferenc hírneves Imádságá-t éppen úgy közreadta, mint 1849 januárjában az első magyar munkáslapot, a forradalmár Táncsics Mihály szerkesztette Munkások Űjságjá-t, s a Tanácsköztársaság alatti direktóriumi nyomtatványokat. Mindez Debrecen egyik arca. De egy XX. századi angol történész, C. A. Macartney így jellemezte az 1930-as években az alig emberöltővel ezelőtti várost: „ ... lényegileg nagy falu. Lakosai nagyrészt még ma is földművelők... van itt közlegelő is, mely nagyobb, mint bárhol Európában... A külváros többnyire teljesen olyan, mint a falu. parasztasszonyaival, kútjaival, libáival, melyek az utcán sétálnak, malacaival, melyek az udvaron, vagy az udvaron kívül túrják a földet..." Ebben az időben épült fel (1930. május 25-én avatták) egy dúsgazdag, bácskai származású, Bécsben élő selyemgyáros adománya: az alapító nevét megörökítő Déri Múzeum. Ez az épület - a keszthelyi Balaton Múzeummal - egészen a legutóbbi időkig az ország egyetlen eredetileg múzeumi céllal emelt kultúrpalotája. Ebben az épületben helyezték el Munkácsy Mihály világhírű festményét, az Ecce Homót. Ady Endre a „maradandóság városának" nevezte Debrecent. Irodalomtörténeti tény, hogy éppen költőivel mennyire mostohán bánt ez a város. Csokonai Vitéz Mihályt kicsapták a vaskalapos professzorok igazgatta kollégiumból, s Petőfi majdhogynem megfagyott és éhen- halt didergő debreceni telén. Móricz Zsig- mond is felpanaszolja, hogy miként jártak el egyik legkedvesebb könyvével, az 1924- ben Debrecenben írt Pillangóval. „Mindenki tudta, hogy lent vagyok, Debrecenről szól, csupa helyszíni dolgok. Mikor megjelent, mondom a kiadónak: nagyobb példányszámot Debrecenbe. Kérdem, vagy egy negyedév múlva, hány fogyott el. Ösz- szesen három darab." Pedig mennyire szerették, megszerették költő, író, festő fiai ezt a várost! Csokonai, Földi János és Fazekas Mihály. Később pedig Oláh Gábor, Gulyás Pál, Tóth Árpád! Gáborjáni Szabó Kálmán, a fametszet műfajában különösen kiváló festő naplójegyzetében igy emlékezik vissza arra az időre, amikor a kollégium négyszáz esztendős jubileumára (1937-38-ban) elkészítette falfestményeit: „ ... Néhány téma vázlatmegoldását rövidesen véglegesnek tekintettük, így: Méliusz, A könyvtár megmentése. Rézmetsző diákok, Csokonai a Nagyerdőn, Maróthy a quartet- tel. A negyvennyolcas vonatkozású képek vázlatait is megrajzoltam... Utoljára festettem a másik legnagyobb képet, Kossuth az oratóriumban. Kossuthot, a minisztereid
