Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
József Attila Emlékmúzeum Az egykori Magda-penzió kopott fala, zárt kapuja végképp a múlté a balatonszárszói József Attila sétányon. A költő utolsó pihenőhelyét 1970-ben megvásárolta a Somogy megyei Tanács, felújították az épületet és a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársónak, Sára Péternek irányításával emlékkiállítást rendeztek a villa két szobájában.- Szegény költő volt József Attila s nagyon gazdag. Bennünket tehát az a cél vezetett, hogy gazdagságát mutassuk be — szegénysége ellenére - mondta Sára Péter a megnyitón. - Az irodalomtörténész szeretne mindent bemutatni, a tárlók befogadóképessége viszont véges, éppen ezért arra törekedtünk, hogy az életutat és az életművet csomópontjaiban, jellemző fordulataiban, tetőpontjaiban mutassuk be. Az üvegezett verandán ott látható a költő ismeretlen eredetű bronz mellszobra, a tárlókban Nagy László, Juhász Ferenc, Szécsi Margit József Attilához írott verseinek kéziratos sorai. Zene és vers — neves művészek tolmácsolásában — kíséri a látogatót. A külföldi kiadások (csupán egy része idegen nyelven megjelent műveinek) jól illusztrálják poézise egyetemes jelentőségét, s azt is, milyen nagy az érdeklődés külföldön is költészete iránt. A következő helyiségekben végigkísérhetjük az életutat — a makói évektől, az öcsödi korszaktól...........Szegeden / eltanácsolt az egyetem / fura ura.” — idézzük magunkban sorait, miközben az egyetemi évekből származó dokumentumokat, leveleket, bizonyítványokat, verspublikációkat szemléljük. Egy különös dokumentum — eddig még nem láthatta a közönség: József Attila segélyért fordult az egyetemisták számára létesített „nyomorenyhítő” bizottsághoz. A terjedelmes kérdőíven szinte lajstromnyi hosszúságban több kérdés között ott áll az is: „Milyen körülmények késztették e kölcsön kérésére?” S a költő válasza: „Furcsa kérdés. 14 fillérem van mindössze, alapvizsga előtt állok, tanulnom kell, ki kell fizetnem »lakásomat«, sőt ezenfelül élnem is kell ...” Olvashatjuk az első műbírálatok lelkes-izgatott, felfedező ihletettségű sorait költészetéről, s a dokumentumok emlékeztetnek, milyen vihart kavart szárnyrakapó művészete. Jól jellemző portrék, illusztrációk, kortárs művészek és a jelenkoriak alkotásai nyomán látjuk emberi-költői arcát. Szabóky Zsolt művészi fotókból, valóságdarabokból állította össze montázsait úgy, hogy azok elvezetik tekintetünket József Attila képalkotásáig. Hatásos az egész falat betöltő montázs a külvárosi témájú versekhez. A költői kiteljesedést bemutató teremben sztereo hangon halljuk Básti Lajos nagyszerű előadásában a Hazám című költeményt. Vetítettképes illusztrációk váltják egymást a mennyezeten a verssorokhoz „komponálva”. Szintén Szabóky Zsolt munkája. A szürrealista Medáliákhoz Bohus Zoltán és Horányi Agnes készítettek illusztrációt. Többrétegű üvegkép, tág koloritban fagyott cseppek váltakoznak hideg tónusokkal; sejtformákkal. Kondor Bélának több képe is látható. A Mama megrázó ábrázolása példa arra, hogy az illusztráció miképpen teljesítheti nemes küldetését. Gondolatgazdag fémdomborítást készített A Dunánál című költeményhez Ócsai Károly. A társművészetek kellő alázattal segítenek eligazodni a költészet világában. A kiállítás szemlélteti a pályát kapcsolatain keresztül is. (Látjuk a költőt Thomas Mann-nal, olvashatjuk Strakához írott levelét és román versfordításait is.) Tröszt Tibor Sára Péter, a kiállítás rendezője 21
