Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 3. szám

Idő előtt jött létre a mi Néprajzi Múzeumunk, megelőzve a párizsi (1877), hamburgi (1879), bécsi (1879) néprajzi múzeumokat. Európa nagy múzeumai közül csupán a leydeni (1837), koppenhágai (1841), oxfordi (1851), oslói (1857), müncheni és a berlini (1865) korábbiak: tengerrel, gyarmattal rendelkező, fejlett gazdaságú országok gyűjteményei. Alapgyűjteményeit - újabb ellentmondás! — nem a magyar parasztság alkotásai, nem dunántúli pásztor fafaragások, kalotaszegi varrottasok, alföldi fazekasremekek, nem Mátra-vi- déki parasztbútorok alkották. Messze földrészek népeinek eszközeiből, alkotásaiból született. A Múzeum első őrévé 1872-ben kinevezett Xántus János 1869— 70-ben az „osztrák—magyar" kelet-ázsiai expedíció keretében, majd kiválva önállóan Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Ceylon, Jáva és Borneo területén végzett néprajzi (és természettudományos) gyűjtőmunkát. 2533 tételből álló néprajzi kollekciójának megszerzése sportteljesítménynek is kiváló: hiszen például éppen Borneo dzsungeljeiben, a fejvadászok földjén végezte a legeredményesebb munkát. A személyéhez fűzött anekdoták mégis inkább gyűjtői ötletességét emelik ki: egy maláj szultána például saját fejéről vette le és ajándékozta Xántusnak díszes kalapját.

Ez a gyűjtemény valóban külön osztályt igényelt: így született meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára.

S ezzel — végre! — otthonára talált a tragikus sorsú Reguly Antalnak rokonnépeink: cseremiszek, mordvinok, s főleg vo- gulok és osztjákok, valamint

Sámánköpeny (Mongólia)

Bokály (Kisdemeter)

csuvasok körében szerzett nagyértékű anyaga. A népünk rokonait romantikus szenvedéllyel kutató utazó Északkelet-Európa, Északnyugat-Ázsia úttalan útjain, életerejét felemésztő küzdelemben szerezte meg ezeket a tárgyakat mecénásának, a Magyar Tudományos Akadémiának.

lan művelődéstörténetének emlékei?

Iskolai és magángyűjtemények, s elvétve múzeumaink is őriztek egy-egy szembetűnőnek tetsző tárgyat ebből a hazai világból. A rendszeres gyűjtéshez azonban — mily különös, újabb ellentmondás, Ausztriából kapunk indítást.

Festett láda (Kalotaszeg)

1872-ben tehát érdekes, egzotikus világot: a természeti népek kultúráit szemléltető anyagot mutatott be az első hazai néprajzi kiállítás. „Ma délelőtt Ke- let-Ázsiában voltam" — kezdte beszámolóját egyik akkori hírlapunk. — „Csudaszerű, ismeretlen világ az, amelybe egy európai ajtón át jutunk."

Jogos a kérdés: hát saját népünk értékei, parasztságunk rejtett hagyományai, népünk írat1873-ban Bécsben világkiállítást rendeztek, hogy bemutassák, mit tud a dolgozó ember. Magyarország itt a magyar paraszti munka leglátványosabb, legjobb termékeinek bemutatására szorítkozott. Ipari fejlődésünk az abszolutizmus éveiben nem tudott lépést tartani a nyugattal, a túlnyomóan földművelő ország parasztságát néprajzi jellegzetességeiben kellett bemutatnunk, fgy váltszük9