Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 3. szám
Párizs nevette, Párizs szerette a századforduló éveiben a különös, furcsa „Vámőrt": le Douanier-t. A családi nevén Henri Rousseau- ként ismert megszállott emberke kezdetben a francia hadsereg altisztje, későbbi, kevésbé hősies hétköznapi foglalkozása : finánc. A „spenótbakterséget" abbahagyva, az egyenruhát letette, s zeneleckék adásából élt. 1880- tól festett. A művészet mesterségét soha nem tanulta. Az autodidakta - sokaktól gúnyolt - Rousseau képein nem törődött a festői teóriákkal, nem figyelt az anatómiára, táv- lattanra, a légperspektívára, a valeur szabályaira. A festői ösztön hallatlan biztonságával rendezte alakjait, keverte színeit. Picasso, Apollinaire s sok más halhatatlan csodálattal adózott különleges tehetségének. Kiállításait a Függetlenek Szalonjában rendezte. Az iskolateremtő Henri Rousseau a naiv festészet nagyja, úttörője. A naiv festészet a rendszeres művészeti oktatásban nem részesült festőknek a kor művészeti áramlataitól függetlenül kialakult stílusa. Rokon a népművészettel. Forrása azonban az egyén kifejezésvágya, teremtő képzelete. Művelői általában autodidakták, akik ösztönös ráérzéssel, az artisztikum iránti természetes fogékonysággal, különleges egyéni fantáziával alkotják műveiket. A művészet- történészek két irányzatát különböztetik meg: a városit és a parasztit. Ez utóbbi elsődlegesen a népmesék, népballadák, valamint a paraszti élet epizódjait örökíti meg. A naiv festészet igazi fellendülésének időszaka - Magyarországon is - a huszadik század harmincas évei. Budapesten ekkor az őstehetségeiknek nevezett naivoknak mened- zsere-propagátona támadt. A Reggel című hétfői lap kritikusa, riportere: Bálint Jenő. A méltatlanul elfelejtett szervező-felfedező, egy-egy talentumot bemutató, közönségto- borzó cikkein túlmenően kiállításokat is rendezett, előbb az Erzsébet (ma Engels) téri, majd az Andrássy (ma Népköztársaság) úti alkalmi tárlattermekben, később Budán, egy Kapás utcai pincehelyiséget minősített galériává. Itt gyűjtötte össze a különös impresz- szárió a kor jeles naiv festőinek: Győri Eleknek, Gajdos Jánosnak, Süli Andrásnak, Káplár Miklósnak és másoknak remekeit. A budai szuterénbe látogatott meghívásra vendégként Bálint régi ismerőse: Patai László. Magyarországon ő volt az egyik első biztosítási matematikus. Közel sem művésziélek, azonban diákkora óita kedvelte a szépet. Patait meghódították az extrém alakok, varázslatos színek, a naiv képek, s - 1946-ban történt korai haláláig - rendszeresen csak ilyen festményeket vásárolt. Birtokába került - egyebek mellett - 53 Gajdos János, 14 Győri Elek, 7 Süli András és egy Káplár Miklós-festmény is. A háború, az ostrom viharaiban sikerült megőrizni valamennyi értékét. A gyűjtemény együtt maradt, ma is ott található a lelkes, áldozatkész Patai László özvegyének József nádor téri lakása szobáinak falain. A képeket 1971-ben a magyar állam megvásárolta, s a gyűjtemény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került. A MŰZSÁK krónikása - a Patai-gyűjtemény reprezentatív képeinek bemutatása mellett - igyekszik felidézni a gyűjteményben szereplő négy magyar őstehetség életútját. A legismertebb - a televízió jóvoltából - Süli András. Az 1969-ben elhunyt festő nagyszerű munkáit még halála előtt filmen örökítette meg Moldován Domokos. Százezrek figyelték, százezrek hallották Süli András sorsát: 1897. november 30-án született Al6 Süli András: Templombelső
