Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
MÚZEUMI SÉTÁK (KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM) lyeknek megalkotása, a maguk korában, legalább olyan szenzáció volt, mint a közlekedés mai csodáinak megjelenése. Belépünk a tágas Széohenyi-osamokba. A terem közepén mozdonyok, autók, szélén motorok, modellek, a levegőben repülőgép. Az üvegszekrények egyikében találjuk a Duna egyik legelső büszkeségének, a „Franz I." nevű gőzhajónak modelljét. Az Andrews és Pi chard Részvénytársaság építette 1830- ban. Az egykori kalendárium szerint „formájára nézve anglus tengeri postahajóhoz hasonló". Két lapátkerekét 60 lóerős gőzgép hajtotta, szénfogyasztása óránként 860 kg volt. A kiállított menetrendből kiderül, hogy havonta egyszer közlekedett a Dunán, Győrből Báziásig, nyáron havonta kétszer. Bécs- ből Pestre 14 óm 15 perc alatt ért, vissza 48 óra 20 perc alatt. A hajót 1848. június 7-én a forradalmi kormány 60 000 forintért megvette az osztrák társaságtól, 20 ágyúval felszerelve „Országos Hadigőzös Mészáros" néven a tél beálltáig a szabadságharc szolgálatában állott. Sétánk a Városligetbe, a Közlekedési Múzeumba vezet. Elődje, az 1896. évi millenniumi kiállítás átalakított közlekedési csarnoka — a második világháborúban történt pusztulásáig - hazánk egyik legnépszerűbb múzeuma volt. Gyűjteménye - mely már a századfordulón európai viszonylatban is jelentős volt - háromnegyedrészt megsemmisült, a megmaradt műszaki emlékek is alapos restaurálásra szorultak. Két évtized kellett, hogy a régebben javarészt vasúti és hajózási anyagot gyűjtő múzeum a korábbinál gazdagabb tartalommal, a közlekedés valamennyi ágazatát reprezentálva, korszerűbb keretek között ismét kitárja kapuit a nagy- közönség előtt. A fennállása 75. évfordulójára készülő múzeum a műszaki ismeretterjesztést, a politechnikai és szakmai oktatást s a tudományos kutatást egyaránt szolgálja. Megismerteti látogatóit a közlekedés mai kérdéseivel, sőt perspektíváival is. Sétánkon néhány olyan magyar műszaki emléket mutatunk be, meA terem közepén áll csillogó réztábláival, fénylő ütközőtányéraival a „Haraszti" nevű gőzmozdony, a múzeum legújabb lakója. 1887-<ben az osztrák-magyar Állam-Vasút Társaság bécsi gépgyára készítette, négy példányban. Városi forgalomban használták, ezért öltöztették az olajos gőzgép testét elegáns, sötétzöld lemezruhába, amiből kibújik fekete kazánajtaja és „gólyafészkes" kéménye. A harmonikus, szépvonalú gőzös utolsó vontató szolgálatát Margithíd - Szentendre között, majd a Láng Gépgyárban teljesítette. Nem fogott rajta az idő. Úgy áll ott, mintha most indulna valamilyen vidám utazásra. 18
