Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
Honismeret-helytörténet különszám
Győr felől közelítve Szőny felé, a helység szélén irányító tábla áll, rajta a szöveg, s egy mutató nyíl: Dobi István Emlékmúzeum 500 m. S a mesemondó emlékét őrző Jókai utca 22. szám alatt négy helyiség fényképein elénk tárul annak a személyiségnek élete, aki Magyarország első szegényparaszti származású államelnöke volt. A nagyon egyszerű, roskadozó szülőházat, amely a szomszédban volt, régen lebontották már. Dobi István és családja ebben a Jókai utcai egyszoba-konyhás lakásban élt, amelyhez a felszabadulás után néhány helyiséget hozzáépítettek. Ez a földszintes kis épület volt a felszabadulás utáni földművelésügyi miniszter, miniszterelnök, s az államelnök - Dobi István tizenöt éven át, 1952 és 1967 közt az Elnöki Tanács elnöke volt - szőnyi „kúriája", tuszkulánuma, szülőfalujában visszavonuló otthona. Soha nem láttam ennél egyszerűbb emlékmúzeumot. Egyetlen hivalkodó emléktárgyat, egyetlen kincses „értéket", egyetlen pompázatos bútordarabot nem találok. Csak a küzdelem fényképeken megörökített jeleneteit. A múzeum képeken át mutatja be Dobi István életét és pályáját. Egy tárló alatt pihennek személyi okmányai: az államelnök személyi igazolványa, vasútjegye, s rendre a kitüntetései, hazaiak és külföldiek, a Szocialista Munka Hőse kitüntetés, a Nemzetközi Lenin-Békedíj. S a legnagyobb szobában íróasztala. Azon emlékiratának két kötete, s mellette az asztal közepén a szemüvege. S az ember bármelyik helyiségben jár, bárhol mozog, mindenütt elkíséri őt Dobi tekintete. Ez a mélyen ülő szem, ez a szemgödörnek a mélyéről elővillanó tekintet beszéli el végül a nagy sorsot, egy életpálya küzdelmét, egy élet művét szinte. Hogyan vált történelmünkben először a Dózsa és Petőfi népéből jött, a szinte a Puszták népéből jött napszámos és szegényparaszt egy országnak - tizenöt éven át - az első emberévé. RUFFY PÉTER 16
