Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 2. szám
A TARTAR-TÁBLÁK REJTÉLYE Romániában felfedezett, írásjelekkel ellátott három tábla, illetve ezeknek C-14-gyel megállapított kora keltett nagy zavart a régészek körében, akik réges-régen pontos és tudományosan bizonyított ténynek tartották, hogy az írást Nyugat-Ázsiában találták fel. A legrégibb írást Uruk, sumér városban, Mezopotámiában találták, agyagtáblákba vésve. A lelőhely után Djemdet Nasr-tábláknak nevezett írásemléket kb. 5000 évesre becsülték, a bronzkor elején keletkezett. A rajta levő írás részben fogalomírás, részben képírás, ebből fejlődött ki később az ékírás, melynek számos példáját tárták fel agyagra és kőbe vésve. Régészek és történészek egyetértenek abban, hogy a nyugati világban az írás keletről nyugatra terjedt. 1961-ben azonban megrázkódtatást okozott a hír, hogy három, teleírt kis táblácskát találták egy Tartar (Alsó-Tatárlaka) nevű falu mellett Erdélyben. Néhány írásjel azonosnak látszik az i. e. 3000-ből származó sumér írásjegyekkel és erősen hasonlítanak az i. e. 2000-ből való krétai írott emlékekre. Először azt gondolták, az írásnak keletről nyugatra haladásának egyik újabb bizonyítékát tárták fel, azonban ezt hamarosan megcáfolta a C-14 vizsgálat, mely kimutatta, hogy a hamuval telt üreg, ahonnan a táblácskák előkerültek, 6000 éves. 1000 évvel öregebb a sumér leletnél. Lehetséges, hogy az írást nem a városi, magasan fejlett sumér civilizáció hozta létre, hanem egy európai mezőgazdasági kultúra, amely épp csak kiemelkedett a kőkorszakból? Alig hihető. Annál is inkább, mert a Tartar-táblák maradványai egy olyan kultúrának, amely nyilvánvalóan eltűnt több ezer évvel ezelőtt. Hogyan magyarázható ez a felfedezés, amely veszélyeztetni látszik az írás létrejöttének öszszes előző elméleteit? Néhány régész úgy gondolja, lehetnek olyan, még nem ismert tényezők, melyek a módszer alkalmazásakor tekintélyes hibalehetőséget engednek. Egy cseh archeológus elmélete szerint lehetséges, hogy a Tartar közelében levő talajrétegek időközben megmozdultak és ekképpen a táblácskák nem olyan régiek, mint az a réteg, amelyből előbukkantak. Az ilyen módon 1500-2000 évvel megfiatalított Tartar-táblák nem veszélyeztetnék többé Sumér előjogait. Magyarázatra vár még azonban, hogyan kerültek ezek az írásos táblák Európa e távoli pontjára. Tulajdonítható ez az igen forgalmas kereskedelmi útnak, mely Európát Nyugat-Ázsiával a neolitikumban összekötötte, amikor aranykereskedők felkeresték Erdélyt igen gazdag vulkán-üveg kincséért. Különösen Szíriái kereskedők fejlesztették agyagművesség és más mesterségek terjesztése útján a kulturális kapcsolatokat Sumér és Kréta között, a Duna útvonalán mélyen bemerészkedtek Európába. Talán ők juttatták el az írásnak ezt a módját Erdélybe. Nem tisztázott még azonban, hogy a Tartar-írásjegyek valódi írást tartalmaznak-e, vagy csak konvencionális jelekként szolgáltak (pl. a tulajdonos névjele, amit régi agyagedényeken gyakran találni), vagy nem volt-e vallási, vagy mágikus mellékjelentésük is. Bárhogy is áll a dolog, a Tartar-rejtvény megoldatlan és úgy látszik, még jó néhány évig fogja foglalkoztatni az archeológusokat. ÍRÁSTUDATLANSÁG ÉS NÉPESSÉGI ROBBANÁS A világ népességének növekedése gyorsabb ütemű, mint az írástudatlanság elleni harc. Az analfabéták száma 60 millióval emelkedett az elmúlt évtizedben és az idén eléri a 800 milliót, - kilencvenkét ország statisztikai adatainak összesítése szerint. 1960 és 1980 között Ázsia népessége hatvan, Afrikáé pedig hatvanöt százalékkal emelkedik. Európában viszont a közlekedési eszközök „robbanása" fenyeget: a közlekedés zsúfoltsága Angliában minden más országénál gyorsabban nő: egy mér földes útszakaszra hatvan gépjármű jut. 44 Úgy érzem, a zene a legjobb eszköz, a legjobb út mások megértéséhez, mert nem téveszt meg félrevezető szavakkal, szimbólumokkal, amelyek oly sokféle tartalmat kifejeztek már. (MENUHIN) DJEMDET NASR CNOSSOS TARTARIA
