Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
A múlt század végén páratlan lelet jutott — sajnos, csak részben — a Nemzeti Múzeum birtokába. Krászna község mellett kubikusok földmunkák során 12 darab különböző súlyú rómaikori bélyeges aranyrudat találtak. Először azt hitték, hogy rézből vannak, és felkínálták vételre a helyi iskolamesternek 10 forintért. Az sokallta az összeget, ezért a munkások hat rudat Brassóba vittek, és ott egy ékszerésznek adták el 600 forintért — nagy összeg volt akkoriban. Az ékszerész négy rudat mindjárt felaprított beolvasztásra. Hanem a hatóságoknak tudomására jutott a dolog, s az ékszerész és a munkások is kénytelenek voltak beszolgáltatni a rudakat. így is csak két egész rúd és kilenc töredék került a Nemzeti Múzeumba. Annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy hol és mikor készültek ezek a rudak, a rajtuk levő bélyegzők segítenek. Az egyik pálmát tartó, ülő nőalakot ábrázol SIRM felirattal; ez a sirmiumi verde jegye, tehát a rudak itt készültek. Egy másik bélyegzőn olvasható OBR — obryza — rövidítés az arany finomságát garantáló jelzés. Két bélyegző az ellenőrző tisztviselők nevével van ellátva. Végül van egy olyan bélyegző is, amely három császár mellképét ábrázolja, az egyik kisebb, feltehetően gyermekfej. Fontos támpont: két felnőtt és egy gyermekcsászár uralkodásáról két alkalommal is tudunk a IV. század végén. Egy másik híres lelet — „az évszázad lelete” — 1964-ben a Hódmezővásárhely melletti Szikáncs-tanyán került napvilágra: 1439 darab arany solidus, V. századi bizánci császárok, Honorius, III. Valentinianus és II. Theodosius pénzei. Összsúlyuk megközelíti a hat és fél kilót, mintegy 20 római fontot. Ilyen nagy mennyiségű solidusnak a Kárpátmedencébe való kerülése feltétlenül a hunokkal hozható kapcsolatba, akik ebben az időben az Alföld urai voltak. Nemcsak történeti, hanem numizmatikai szempontból is érdekes az az unikális példány, amely II. TheoSzázdukátos arany Krásznai bélyeges aranyrúd Apafi Mihály verette ezt a 100 dukátost
