Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 2. szám

A Balatont kétféleképpen szok­ták csodálni. Ki sikoltozik a gyönyörűségtől, ki meg elnémul az áhítattól. Egry József három évtizedet hallgatott át a tó part­ján s ha „megszólalt", remek­művet alkotott. Zalaújlakon született, Bada­csonytomajon temették el. A két hely légvonalban 50 kilométerre van egymástól. Egry ezt az 50 kilométert negyven év alatt tette meg. Közben megjárta Budapes­tet, Münchent, Párizst és az orosz frontot. Betegen érkezett haza, a keszthelyi kórházba. Itt gyó­gyult meg, és Badacsonyban élt haláláig. Mi fűzte Egryt a Balatonhoz? A felelet könnyű is, nehéz is. Petridh András „főhadi-strázsa­mester, képíró, rézmetsző, tájraj­zoló és hangművész" óta — aki először örökítette meg metszetein Tátika és Sümeg romjait - idő­ről időre számtalan művészt ej­tett meg e táj varázsa. Egryt egy életre rabul ejtette. Takáts Gyulát, a somogyi par­ton született költőt érte az a sze­rencse, hogy Egry a barátságába fogadta, beengedte „rátarti, vár­úri magányába". Neki mesélte el egy látomását. „Kora hajnal­ban - idézi Takáts Gyula Egry szavait (Jelenkor 1961/5.) - egy Balatonra tartó pásztort láttam. A csorda előtt ment, mögötte a tehenek. Amikor a vízhez ért, a kelő nap eléje ragyogott. Engem nem láthatott... Megállt, hosz- szan a napot nézte. Szája vala­14

Next

/
Thumbnails
Contents