Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
Új élet az Országházban 1944. december 21-én 230 képviselő részvételével alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben — a közelmúltban emlékeztünk meg e történelmi esemény 25. évfordulójáról. Persze, csak az addig felszabadult országrész — tehát körülbelül a Tiszántúl — lakosságának képviselői lehettek jelen. De már akkor gondoltak arra, hogy számarányuknak megfelelő képviselethez jussanak az ország később felszabaduló területei is. Pártközi megállapodás alapján a Dunántúlra 160 képviselői hely várt. Nagy-Budapestet illetően pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága és a Nemzeti Kormány úgy foglalt állást, hogy a főváros 108 tagú képviseletet kap. Az 1945. március 19-én megtartott Minisztertanács véleménye: „Nagy-Budapest képviselői nélkül az Ideiglenes Nemzetgyűlés már nem ülhet össze. A Nemzetgyűlés a főváros képviselete nélkül eddig is csak a kényszerítő szükség, az alkotmányos tényezők megalakításának sürgőssége és Budapest megszállott volta miatt működhetett. Egyébként a behívni javasolt képviselők nagyobb számát Budapest különös politikai súlya indokolja."’ Budapest képviselőit az 1945. április 2-i választógyűlésen köz- felkiáltással választották meg. Nyolc közéleti férfit pártállásra való tekintet nélkül küldtek a Nemzetgyűlésbe: az Amerikában élő Bartók Bélát és Vámbéry Rusztemet, a Párizsban élő Bö- löni Györgyöt, a Londonban élő Károlyi Mihályt, továbbá Szekfű Gyula és Szent-Györgyi Albert egyetemi tanárokat, valamint a Parasztpárt két író tagját, Illyés Gyulát és Veres Pétert. (Amikor Bartók 1945. szeptember 26-án New Yorkban elhunyt, a Nemzet- gyűlés elnöke kegyeletes megemlékezést tartott, gyászjelentést adott ki, gyászlobogót tűztek a Parlament épületére, határozat született Bartók hamvainak hazahozatalára és „emlékének maradandó és méltó megünneplésére.”) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés személyi összetétele is jelzi azt a forradalmi változást, ami fel- szabadulásunk nyomán úgyszólván percek alatt végbement az országban: A képviselők közül: munkás ............................ 147 szegényparaszt ....................... 58 kisbirtokos ............................... 61 értelmiségi ............................... 143 iparos ....................................... 50 kereskedő ................................... 8 egyéb ........................................... 31 összesen 498 A képviselők pártállása: Magyar Kommunista Párt ... 130 Független Kisgazdapárt ....... 122 Szociáldemokrata Párt ............. 97 Nemzeti Parasztpárt ................. 40 Polgári Demokrata Párt ....... 21 Szabad Szakszervezetek ....... 61 Pártonkívüliek .............................. 27 összesen 498 6 1945. szeptember 5. — az első ülés Budapesten. A sajtó jelentőségéhez méltó hangon emlékezett meg a nagy fontosságú eseményről. A „Szabadság” például így írt: „Nevezetes és emlékezetes dátum ez a nap az ország történetében. A gótikus ház kupolája alatt újra megindult az élet: összeült az ideiglenes, de teljes nemzetgyűlés, alkotmányos életünk legfőbb kifejezője és demokráciánk fejlődésének szilárd biztosítéka. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés már eddig is történelmi feladatokat végzett. Küldetésének azonban most kell megmutatkoznia teljes nagyságban, amikor az ország szívében, hivatásának megfelelő helyen ült össze.” A Debrecenben megszületett, lényegében népi demokratikus államhatalom — amelyben azonban még a volt uralkodó osztályok egyes rétegei is részt vettek — természetesen magán viselte a provizórium jellegét. Ám az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrejöttének forradalmi módjában, továbbá szervezetében és összetételében már kifejezésre jutott a leghaladóbb erők törekvése a múlttal való teljes szakítása. Biztató volt e tekintetben, hogy a munkásosztály a hatalom részbeni birtokosává vált, s az állam- szervezetben elfoglalt pozícióiból is harcba indulhatott a hatalom kivívásért. Mindennek, általában az Ideiglenes Nemzetgyűlés eredményes munkájának az volt az alapja, hogy a döntő kérdésekben a Magyar Kommunista Párt érvényesíteni tudta befolyását. Széles összefogás jegyében jött létre a Nemzetgyűlés: munkája ezért nem lehetett zavartalan. A képviselők között nem kis számban voltak olyanok, akik a meginduló fejlődéssel szemben álltak, s nem népi demokráciát, hanem nyugati típusú berendezkedést akartak. A mélyreható világnézeti különbségek súlyos belső feszültségek forrásaivá váltak. Először is a választójog körüli vitákban. Molnár Kálmán egyetemi tanár például annak a véleményének adott kifejezést, hogy a rendőrhatósági őrizetbe vételhez „nem szabad hozzáfűzni a politikai jogoktól való megfosztást”. Szakasits György joggal
