Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
A timurid művészet kezdete tehát a Timur által Közép-Ázsiában alapított birodalom keletkezésével esik egybe, s a nagy uralkodó timuridáknak nevezett utódai alatt virágzott tovább (a XIV század végétől a XVI. század elejéig). Irán, Afganisztán, valamint a közép-ázsiai szovjet köztársaságok területére terjedt ki, és számos nép közös örökségének tekinthető. Kialakulására és fejlődésére — természetesen — nagymértékben hatott Perzsia, India és Kína művészete is. Visszatérve Szamarkandba, itt a timurid művészet egyik legjellegzetesebb és legépebben fennmaradt alkotása a Gur Emir, Timur türbéje (mauzóleuma). Ezt Timur eredetileg unokaöccsének, Mohamed szultánnak szánta, végül azonban családi temetkezőhely lett. Építését Timur halála évében, 1405-ben fejezték be, és őt is ide temették. Négyzet alaprajzú épület, amelyet sokszögű köpeny vesz körül. Gerezdéit kupola fedi a magas, Az Ulug Bej medresze hengeres dobot, amelyet az alapépítménnyel sztalaktitos szerkezet kapcsol össze. Homlokzata a timurid stílusú dzsámikéra emlékeztet. Bejáratához hatalmas, körülfalazott udvaron keresztül jutunk el. Innen nyílik a türbével azonos méretű medresze (hittudományi főiskola-féle). Egyébként még több, kisebb, nagyobb melléképület is övezi a tür- bét. A Sahi Zinda — a városon kívül elterülő temetkezőhely. Egyszerű szerkezetű, kisebb sírépítmények vannak itt, káprázatosán szép díszítésekkel. Általában négyzet alaprajzúak, a homlokfal középtengelyében elhelyezett, beboltozott, hallszerű, keskeny építménnyel. Falaikat kívül-belül színpompás csempék borítják. Alapszínük jobbára kobaltkék és türkizzöld. Hol áttört, arabeszkes zöldeskék és zöld csempéket, hol meg kék és zöld fénye- zésű, oszlopszerű és hálódíszes kiképzésű csempéket láthatunk. A legkésőbbiek a fehér és világossárga sima csempék. Az épületegyüttes a hajdan „élő királynak” tisztelt Kaszim ibn Abbasz mauzóleuma köré csoportosuló tizenhat sírt foglal magába. Abbasz sírépítménye a legkorábbi keletű, 1334—1335-ből való, a legkésőbbi két épületet pedig Timur építtette 1400 körül dajkája, Oldzsa Ain és ennek leánya, Bibi Szineb számára. 1434-ben Timur unokája, Ulug Bej hatalmas kapuzatot emeltetett a mauzóleumok elé. Talán leginkább a Tsud- zsuk Bikasz sírépítmény homlokfala és kapuja ragadja meg a figyelmet. Díszítését imaszőnyegszerű falburkolati motívuma mellett az arabeszkek és mértani formák gazdag változata jellemzi. Timur nagy dzsámiját, amelyet 1399-ben kezdtek építeni, ma a köznyelv Bibi Hanum- nak nevezi. Jórészt rom, de ilyen állapotában is fogalmat ad egykori nagyságáról és díszítményeinek rendkívüli szépségéről. Szokatlanul nagy főportálja a hozzá hasonló felépítésű és elrendezésű főcsamokkal azonos tengelyt követ. A romjaiban is hatalmas dzsámi négy oldalcsarnokával szeldzsuk hatásra mutat. Gazdag díszítését és gigantikus méreteit tekintve, a timurid építészet legjelentősebb alkotásai közé kell sorolnunk. A földkerekség legnagyobb medreszéje, a Regisztan, Szamarkand legszebb terét foglalja el. Ez a komplexum a XVII. század folyamán alakult ki. Korábban (1417—1420) csak az egyik, az Ulug Bejről elnevezett medresze épült. Ennek csempe falborítása mellett különösen finoman kiképzett sztalaktit- díszes minaretje érdemel figyelmet. IFJ. FEHÉR GÉZA A medresze részlete A szerző felvételei 29
