Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
MODERN MAGYAR A mai pécsi Modem Magyar Képtár, amely Magyarország második legnagyobb és legértékesebb huszadik századi gyűjteménye, valahol ott kezdődött, amikor a város — Szeged és Esztergom mellett legelsőként — művészettörténészt kapott. Más okokból volt rá szükség — a közismert Zsolnay gyűjtemény kincsei akkor már meghaladták a tízezret, s nem volt, aki gondját viselje a híres pécsi porcelánoknak. A szakma oldaláról ily módon jelentkező sürgető igényhez a megyei és városi vezető szervek segítőkészsége kapcsolódott hamarosan. A mecsek- alji város elvitathatatlan kulturális igényessége, eredményei jó alapot jelentettek, s ez feltétlenül hozzájárult Gegesi Kiss Pál akadémikus korszakot nyitó döntéséhez: kisebb képtárra való gyűjteményt adományozott a pécsi múzeumnak. Kívánságára a gyűjteményt ma is Forgách Hann Er- zsébet-Emlékgyüjteménynek nevezik, az adományozó művészfelesége után. Ezzel az adománnyal egy csapásra olyan művészek alkotásai jutottak a pécsi múzeum birtokába, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bene Géza, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Egry József, Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi, Gadányi Jenő, Gulácsy Lajos, Hincz Gyula, Kern- stok Károly, Kmetty János, Korniss Dezső, Márffy Ödön, Mednyánszky László, Nagy István, Rippl Rónai József, Szőnyi István, Vajda Lajos. Amikor A Gegesi-gyűjteményre alapozva 1957-ben megrendezték Pécsett a Modern Magyar Képtár első kiállítását, az időben a Nemzeti Galériát is megelőzte azzal, hogy új szellemben, sokrétűen, adott képet a század magyar képző- művészetének reprezentánsairól. S ezzel mintegy megtört a jég. A Gegesi-alapítványt nemsokára újabbak követték .Dési Huber István özvegye, férje grafikai hagyatékából, egy 44 lapos gyűjteményt ajánlott fel a múzeumnak. Ugyanebben az évben a múzeum birtokába került Martinszkyné Rohacsek Anni 45 darabból álló hagyatéki anyaga. A művésznő férjével együtt Mohácson élt, ott tört derékba sokat Ígérő pályájuk. A további években az Állami Vásárló Bizottság is több ízben juttatott Pécsre képeket, szórványosan egy-két jelentékenyebb alkotást is. A megyei tanács, amely egyre inkább magáénak tekintette az ügyet, megvásárolta Martyn Ferenc Vázlatok a kuruc korról című festménysorozatát, majd még 1959-ben életjáradékos szerződést kötött Tamás Henrikkel, aki a két világháború közti egyik legismertebb galéria, az Akadémia utcai Tamás Galéria tulajdonosa volt, lelkes műbarát, a fiatalok áldozatkész felkarolója. Nemzeti érdekű magángyűjteménye 102 darabból állt, Rudnaynak 27, KÉPTÁR PÉCSETT Mednyánszkynak 7 képével. Összesen 36 kiváló képzőművész munkái kerültek az ő gyűjteményével a pécsi múzeumba, így a Képtár már felölelte a huszadik század magyar festészetének tekintélyes részét. A következő években állandó a gyarapodás. Kmetty János 35 képet, a nemrég elhunyt Gábor Jenő 25 képet ajándékozott a múzeumnak. A Nemzeti Galéria Cserepes István hagyatékából átad Pécsnek 25 képet. A múzeum most már azt is feladatának tekinti, hogy ápolja Mattyasovszky Zsolnay László és Gebauer Ernő művészi hagyatékát. A Zsolnay-hagyatékkal együtt került múzeumba Nagy István 55 grafikája. Számos kisebb gyarapodás között is érdekes a Bauhaushoz tartozó, pécsi származású Molnár Farkas és Breuer Marcell grafikáinak megszerzése. 1966-ban fordul elő első ízben, hogy a Képzőművészeti Alap a kétmilliós KASSÁK LAJOS: KOMPOZÍCIÓ 37
