Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

rendbehozására kitűnő ez 4 módszer, amelyet olasz múzeumoktól lestek el az itteni szakemberek. (Meghökkentő, hogy a fa restaurálásával csak a harmincas években kezdtek foglalkozni, — ezért is van olyan sok rossz állapotú műtárgy, s mivel máig sincsen mindenhol szervezett konzerválási munka, romlanak, pusztulnak a gyönyörű alkotások.)

Ha konzerválás nem is volt, „restaurálás” korábban is folyt. Bár ne folyt volna. Felületmentés ürügyén néha a festékrétegeket is lekaparták. A múzeum egyik legnagyobb értékű alkotásán, M. S. mester csodálatos Kálváriáján látható ez a csaknem végzetes kárt okozó laikus munka: Krisztus lábán például a szög helyét eredetileg máshová képzelte el a mester, s az alapozásban a kontúrok rajza meg is maradt, akárcsak a drapéria redőinek kontúrrajza. Nos, a szakszerűtlen felületkezelés annyira elvékonyította a festékréteget, hogy a rajz vonalai áttetszenek. Máskor vastag lakk - réteggel vonták be a képeket, amelyek ettől elvesztették eredeti színeik ragyogását, pompáját, s a lakk néha még a festéknek is ártott.

Aligha van múzeum az országban, amelynek munkájában olyan fontos lenne a leletek rendbehozása, a restaurálás, s ezzel együtt, párhuzamosan, a meglevő anyag konzerválására irányuló állandó erőfeszítések. Még így is van néhány rendkívül értékes tárgy, amelynek a rendbehozatalára egyelőre nincs mód, — ilyen a szoboranyag egyik legszebb darabja, az ún. Alistáli Madonna, ez a XV. század végi, elég rossz állapotban levő alkotás vagy a párját ritkító, s korábbi „restaurálások” következtében még jobban megsérült gótikus Úrkoporsó.

Örömhír, hogy hamarosan megindul a múzeum épületének renoválása mellett a műkincsek tervszerű és gyorsütemű konzerválása, restaurálása is.

Takács István

Foto: Szabóky Zsolt

Az első hasábon:

A XV. századi Alistáli Madonna

Az olasz gyűjtemény egyik szép darabja, Giovani D’Ambrogio XV. századi sienai festő Mária fej című képe