Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
♦ Ha volt valaha ember Magyarországon, akit a leg- kevéssé lehetett múzeumba „zárva" elképzelni —, Gábor Andor az. Akármelyik Gábor Andor: a japán selyemből készült hófehér ingű kabarészerző, az 1919-es forradalmi szervező, az 1919. augusztus 17-én éjjel letartóztatott kommunista, a bécsi, berlini, moszkvai emigráns, ki folyton-folyvást erőért fohászkodott, a hazatérő, ki újra csatlakozott első szerelméhez: a csalános szatírához, s Így vált a Ludas Matyi hetilap alapító-főszerkesztőjévé. Amikor hazatérése után Zuglóba költözött, a Zichy-utcába, rögvest naplójegyzetben számolt be e mulatságos eseményről: „Aóéltóságos gróf Zichy Géza utca ... így mondom, ha megkérdezik, hogy hol lakom, s csak a „méltóságos " az én hozzátételem. A többi: igazi; vagyis az utcámat csakugyan gróf Zichy Géza utcának hívják, s csodálkozom rajta, hogy utcámnak nem „gróf-Zichy Géza- félkarú-zongoramOvész-utca” — a neve. Kis unokám Madelaine, aki Párizsban született és Moszkvában nevelkedett, s akinek demokratikus ösztöneire bátran rábízhatom magamat, mindig elneveti magát, valahányszor az utcanévbe foglalt grófot kiejti". — 1945. augusztus 4-én úgy volt gróf a Zichy-utca — magyarázta kisunokájának Gábor Andor —, ANDOR EMLÉKMÚZEUM ahogyan Moszkvában „író" Gorkij-utca, csak ott nem tették ki a név msllé a „foglalkozást" ... S most, 1969 januárjábin, ugyanebben a Zichy- utcában múzeum nyílik, Gábor Andor elárvult lakásában. Péchy Blanka, a színésznő, akinek férjét, Magyar Lajost elhurcolták 1919. férés őszén, így emlékezik vissza Gábor Andorra: — Fölkerestem, amikor kiengedték a Markó utcából, ugyanis fogolytársa és barátja volt az uram. Tanácskoztunk, miféle lépéseket tehetnénk kiszabadítása érdekében... Ahogy beszélgettünk, szemem megakad űssze-vissza foltozom t selyemingén. MegilletSdöt- ten gondoltam magamban: íme, a szerencse-fia a dollár-csekk-könyvet, a villát, az autót, a luxust feláldozta hitének, meggyőződésének. A békebeli Gábor Andor — ez még a kisvilágháború előtt volt, a ferencjózsefi Magyarországon — fogalom: a Kabaré, a gúry-játék vitriolos mestere, jeleneteiben és kupléibin fejetetejére állt a körút, a New York-kávéház, a kicsi és nagypolgár. Doktor Senki című első világháborús regényében, a „boldog békeidők" visszaálmodója. A főhős Senki János nem más, mint Miupassant Szépfiújának pesti rokona. A proletárdiktatúra bukása utáni Gábor Andor életművészből egyszer ben az emigráció legrettegettebb tollú pamfletiscája lett. Nála Horthy kormányjó csupán „lovastengerész", kinek keresztneve sen Miklós már, hanem „Mihály” — hiszen a hivatásos hóhér is Mihály. Báli Mihály, a tolna-megyei Fadd községből. A kormányzót, aki i királynélküli királyságban bitorolja ezt a elmet, H imlet szavaival hívja tetemre „Egy gyilkos! egy gazember, egy szkáv! egy váz- király! Ország, uralkodt s zsebtolvaja, ki polcról lopta : el a koronát, úgy dugta zsebre!" Bécs után Berlin a következő állomás. Itt kap levelet Maria Uljonovától, Lenin nővérétől, hogy legyen a moszkvai Pr»ráz állandó tudósítója: „ön elevenen ír és miniig eleven embereket ábrázol. Tudja kérem, jó jelentésekből, nagyszerű helyzetelemzésekből nincs hiány n llunk. De most az emberekre gondolok, akik a jelenet vagy a jellemzés mögött állnak, őket kell meglittatni olvasóinkkal ...” Közben Goethe Fausi-jának címoldalával csempészik haza legfrissebb verseskönyvét: „Mert szégyen élni, s nem kiáltani." A cenzúrát nem siketül becsapni, s megszületik a, m. kir. belügyminisztérium 194321/1925/VH. számú döntése a verssskötet elkobzásáról, melyet hivatalból kikézbesítmek „valamennyi vármegye alispánjának, valamennyi főkapitánynak, valamennyi csendőr kerületi parncsnoksdgnak és a budapesti államrendőrség főkapitinyának”. A Pravda berlini tudósítója, a Német Kommunista Párt tagja, a magyar költő Gábor Andor Hitler hatalomra jutása után a Szovjetunióba menekül. A moszkvai Új Hang szerkesztője, a háború alatt a Kossuth Rádió állandó kommentátora. S írja verseit: Induló magomnak; Fohászkodás erőért; Csendes beszélgetés az elvtárssal; Pillantás előre. Legkedvesebb az Emléksorok cimű ars poetica. Ki gyenge itt, és ott erős, Ki néha gyáva, néha hős. Ki jobbra rossz és balra jó. Ki szájra méz és sebre só. Ki plusz és mínusz, lágy s kemény. Ki most lemondás, majd remény. Ki élni vágyik s halni kész: Embernek csakis az egész. 1945 áprilisában tért haza. Első itthoni önéletrajzában írói pályájáról mindössze ennyit vallott: „Sokat írtam, ellenfeleim szerint túlsókat, szerintem még mindig nem eleget.” Emlékmúzeumának talán mégis örülne. Hogy közel a Zichy utcához a Városliget, s a múzeumlátogatás után az iskolásgyerekek, kiszabadulva a zárt utcák rendjéből, hancurozhatnak a fák között. Közben — pihenésül —, a padokon olvasgatnak, s az utolsóheti Ludas Matyit tépik ki egymás kezéből ... Tóbiás Áron 27 GÁBOR At»
