Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
gyújtottak és porig égették azokat. Ezzel a kísérletek egy másik fajtáját hajtották végre. Az őskori lakóházak legtöbbje ugyanis tűzvésznek esett áldozatul és a régészek csaknem kizárólag ilyeneket találnak. Ez a kísérlet lehetővé tette annak tanulmányozását, hogy mi maradt meg, mi semmisült meg tökéletesen vagy részlegesen az őskori házakban. Ezzel a további ásatások számára szolgáltatnak olyan tapasztalatokat, melyek segítségével a maradványokat könnyebben és teljesebben lehet szóra bírni. A település körül olyan növényeket láthatunk, melyeket (vagy melyekhez hasonlókat) az ősember termelt, de a mindennapi használatból régen kikoptak. A szelíd dombok oldalában olyan állatok, juhok, tehenek, lovak legelésznek, melyeknek elődei hasonlóak lehettek az ősember háziállataihoz. Ezek segítségével, gondos vegyvizsgála- tokra, továbbá C-14-es mérésekre támaszkodva, az ősember táplálkozását is jól tudják rekonstruálni. A további kísérletek sorából hadd említsünk meg néhányat. A dániai mocsarak szép számban őriztek meg teljesen fából készült ekéket. Ezek egyik-másikáról a C-14-es vizsgálat azt állapította meg, hogy az időszámítás előtti II. évezredből származnak. Ezek másolatát ugyanabból a fából, milliméter pontosságig elkészítették, a megfelelő háziállatot elébe fogták, és úgy szántottak vele. A szántás mélységét, szélességét ellenőrizték és ez megfelelt annak, melynek nyomait sokfelé megtalálták és feltárták a régészek Dániában. E kísérlet segítségével a földművelés színvonalát pontosan meg lehetett állapítani. A föld alig adta vissza 2—3- szorosát annak a magnak, melyet belevetettek. Egy másik helyen kemencéket találunk, melyek eredetijében ezelőtt 2000 évvel égették ki a fazekakat. A sokszor megismételt kísérletek azt mutatják, hogy ezekben 1100 °C-ot el lehet érni, mely már ellenálló cserép égetését teszi lehetővé. Másutt az itt legelésző háziállatok gyapját dolgozzák fel és kezdetleges, függőleges vagy táblaszövőszéken meg is szövik azt. A mocsaras talaj sok helyen megőrizte a textíliák kisebb-nagyobb darabjait, és ezek segítik a rekonstrukciót. A következő műhelyben kőből, bronzból és vasból készült baltákkal a fát munkálják meg. így állítják elő az épületek faalkatrészeit, a fából készült szerszámokat, eszközöket, többek között az ekéket is. Az ásatásokból cserépedények, kő- illetve fémeszközök, jó esetben széndarabkák, famaradványok, esetleg növényi magvak kerülnek elő. A régészeti kiállítások egyre magasabb fokon, rajzok és modellek segítségével, mutatják be az ősember házát s benne életét. Mindez azonban nem elegendő ahhoz, hogy a múlt mindennapja iránt érdeklődő emberek lehetőleg teljes képet kaphassanak. Mennyivel más az, ha bemegyünk egy kora vaskori házba, és ott látjuk annak teljes berendezését: a kezdetleges tűzhelyet, az állatbőrökkel takart fekvőhelyet, a füstben száradó húsokat, a szövőszéket. 16 KÖZÉPISKOLÁS LÁNY ŐSKORI MINTÁJÚ EDÉNYT DÍSZÍT Abban a pillanatban előttünk áll az ősember élete, kultúrája, érezzük, milyen nehéz körülmények között hódította el mindennapi élelmét a természettől. Ma már tízezrek keresik fel ezt a dán régészeti szabadtéri múzeumot, mely különösen az iskolai tanításhoz nyújt sokoldalú segítséget. A legérdeklődőbb tanulók közül nyáron sokan töltenek hosz- szabb-rövidebb időt a Kísérleti Központban, mely ilyenkor önkéntes ifjúsági munkatábor. Egyesek magukban a kísérleti őskori házakban laknak, mások az agyag- művesség, a szövés vagy a famegmunkálás legrégibb módjait sajátítják el. Meglepő látni, hogyan alakulnak a gyerekek kezében az eredetinek pontosan megfelelő cserépedények, hogyan alkalmazzák a legősibb díszítőmódokat. Egy kis kiállításon a legjobban sikerült alkotásokat mutatják be. A látogatók pedig szívesen vásárolják meg a készítményeket. Az őskori falu megismerése nemcsak a szakember számára tartogat sok tanulságot, hanem minden látogató számára maradandó élményt jelent. Nekünk is érdemes tanulni belőle. Dr. Balassa Iván
