Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
ezüstművesség remekei is helyet kaptak e korszak szerb templomaiban. A grábóci zárda nagyméretű kelyhe a magyarországi barokk ezüstművesség egyik klasszikus alkotása. Pavle Nanadovics püspök rendelte meg. A nagy kupolás, kacslókkal és lángnyelvekkel díszített talpát kartusok ékítik, melyekben jelenetek vannak. A stílus eredete bécsi, ahol Josephus Moser fogalmazza meg legszebb variációit, de a felvidéki és magyarországi ötvösök is hamar átvették a stílust, és közvetítették a Balkán felé. Minden gazdagsága ellenére is azonban csak néhány évtizedig uralhatta a teret ötvösművészetünkben. A század végén beköszöntő klasz- szicizáló irányzat— a copf — hamar kiszorította, hogy még ennél is rövidebb életsorsa után átadja helyét az empire ezüstművesség- nek. Míg azonban a magyarországi mesterek a technikai kivitelben, a motívumképzésben a klasszikus barokk elemeihez folyamodtak, kovácsolták, alakították az ezüstből ezeket a motívumokat, a barokkizáló pravoszláv mesterek sokkal bizonytalanabban kezelték a formákat. Jó példák a szentendrei szerb gyűjtemény örökmécsesei. A szentendrei gyűjtemény ezüstjei közül némelyik a Délvidéken, a Vajdaságban tevékenykedő ötvös művének látszik. A népiességnek nyomát se találjuk ezeken az alkotásokon, hanem egy színvonalas szerb műhely, a magasabb értelemben vett iparművészet, mestereire vallanak. Ilyen klasszikus stílusú a szentendrei petohlebnica, a szentendrei füstölő és az az arto- forion, mely a grábóci zárdatemplom képére készült. Az oromzatos barokk templom, homlokzati tornyával, középkupolájával, szentély feletti kis tornyával híven kifejezi a XVIII századi magyarországi szerb építészet alapgondolatát, mely a barokk művészet hangján alkotja meg a rítus követelte, hagyományos térelosztású templo- lomot. Ez a gondolat megbúvik az ismeretlen szerb ötvös munkája mögött is, aki ezüstből alkotja meg, építette fel a templomot. Somogyi Árpád KÉZIKERESZT (EZÜST), SZENTENDRE
