Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

Tekintélyes dosszié fekszik a Nemzeti Múzeum adattárának asztalán. Nem egészen „egzakt tudományos" feli rota:

válogatott attilások. Ez a dosz- szié azoknak a leveleit tartalmazza, akik évek óta ostromolják beadványaikkal és feljelentéseikkel a különböző állami és pártszerveket — a legkisebb vidéki laptól kezdve a miniszterekig — , miszerint felfedezték Attila sírját. A „válogatott" jelző csak azt jelenti, hogy a dossziéban nem szerepelnek a súlyos elmebetegek levelei és a nyomdafestéket nem tűrő gyalázkodósok.

Az az elmélet, hogy Attila hunjainak és a magyaroknak von valami közük egymáshoz, több mint ezer éves. A krónikákat író szerzetesek a kalandozó magyarok pusztításai nyomán felidézték Attila seregeinek emlékét, és mivel hasonló harcmodorú, egyaránt kelet felöl jövő lovosnépet láttak, sőt a nevük is hasonló volt — tudniillik a hun és a hungarus —, azonosították egymással a két népet. 924-ben például Modena városának lakói a közeledő magyarokat látva a város védnökéhez, Szent Ciminianushoz fohászkodtak: „Könyörögj,

hogy ezt az ostort, melyet mi nyomorultak megérdemlőnk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük. Nemde bölcs voltál, amikor Attila idején a kapukat kinyitvo megszabadítottad híveidet? Most kérünk téged: bár hitvány szolgáid vagyunk, védj minket a magyarok nyilaitól." Nos. a magyarok nem pusztították el Modenát, és a város lakói úgy vélték, hogy a szent megint megvédte egyházát, „mint hajdan Attilától, a magyarok királyától", így született meg a hun-magyar azonosság vagy legalábbis közeli rokonság délibábos legendája. Csak éppen a nyugati krónikások nem úgy értelmezték a rokonságot, hogy a magyar is : világhódításra termett" nép hanem. hotrv éppolyan

vérengző rablók, mint amilyenek a hunok voltok félezer évvel azelőtt.

hunok népe és történelme körül valóban sok a homály, és egyáltalán nem Attila sírjának holléte a legnagyobb titok. Eredetüket ugyan már a XVIII, században felderítette egy Deguignes nevű francia sinológus, de elméletét csak századunkban sikerült végképp igazolni. Deguignes szerint az

i. sz. V. században élt hunok egy Kínától északra élő törzs, a hiung-nuk egyenes utódai. Az ázsiai forrásokban először i. e. 318-ban említik meg őket mint az egymás ellen harcoló kínai fejedelmek szövetségeseit. A hiung-nuk kihasználták Kína szétdaraboltságdt, és rendszeresen betörtek a birodalom területére. Az országot egyesítő C'in dinasztia azonban megtalálta a védekezés módját: több ezer kilométer hosszú falat emeltek az északi határon. Hosszas háborúk után, i. e. 54-ben a kínai seregek végleg szétverték az ázsiai hun birodalom haderejét. Ekkor kezdődött a hunok vándorlása nyugat felé, míg 300 évvel később felbukkantak Európában. További történetüket görög, latin és germán forrásokból ismerjük — amennyire ismerjük.

Mert nagyon kevéssé ismerjük. Tetteiket többnyire ellenséges érzelmű krónikások örökítették

meg, és alakjukannyira részévé vált a mondák világának, hogy alig lehet a mesét a történelmi eseményektől szétválasztani. Nyelvükről, városaikról szinte semmit sem tudunk, társadalmi felépítésükre is inkább csak következtetni lehet.

T^ogy hívták például Attilát? Attila ugyanis gót szó, és atyuskát jelent, ahogy az orosz cárokat is nevezték. Eredeti

hun neve minden valószínűség szerint más volt. Talán hunul is Apának hívták, és a gát név csak fordítás? Fiatal kordban akkor is más lehetett a neve. És ez csak egy a hun titok közül.

Egy megszállott Attila-kuta- tó: Csontváry, a festő teve- háton, a honfoglalásról szóló befejezetlen képen.

Attila valóban izgalmas történeti alak. Lengyel József irodalmi forgatókönyvében — Isten ostora — Attila a „személyi kultusz" megtestesítője, bár mint minden történeti párhuzam, ez is sántít. A hun társadalom nem volt elég érett egy hotalmas birodalom igaz- gatására, kormányzására. Földműveléssel nem foglalkoztak, és az állattenyésztést is kezdetleges, nomád formában űzték. Tulajdonképpen paraziták voltak: hóditó vándorlásuk során egyszerűen elvették és felélték azt, amit a bizánci és nyugatrómai birodalom parasztjai termeltek. Erre a gazdasági alapra nem lehetett birodalmat építeni, hiába alakított ki maga körül szilárd hatalmi szervezetet a valóban széles látókörű, rendkívül tehetséges politikus Attila. A vezetők rétegét az Attilától kapott és bármikor visszavehető arany íj kötelezte hűségre, és az a szinte isteni tisztelet, amely az uralkodót övezte. Hirtelen halála azonban egy- csapásra felborította ezt az egyetlen személy kiváló képességeire épült rendszert. A kevésbé tehetséges királyfiak felosztották egymás közt a hatalmat, a leigázott germán törzsek pedig fellázadtak ellenük. A hunok kénytelenek voltak kelet felé menekülni, bár egy kis részük Magyarországon maradt Emléküket finomművű

jellegzetes üstök és arany-ezüst ékszerek őrzik.

nnyit a hunokról, és most nézzük az „omlásokat". Ősük tulajdonképpen Anonymus, illetve a XI. századi elveszett ősgeszta, amely a hun eredet elméletét a honfoglalás igazolására használja fel, és Aquincum romjait az Attila és Bléda (vagy Buda) által épített várossal azonosítja. Nos, a mai „ottilások"-ndl jó, ha római romot jelentenek a múzeumoknak Attila sírjaként; sajnos, inkább sziklákról akarják bebizonyítani, hogy hun építmények. Bizonyítási módszereik a sugallatra való hivatkozástól a „komoly tanulmányig" terjednek.

Idézet egy a sugallatra hallgató megszállott leveléből, az eredeti írásmóddal: „Abban az időben Budapest is kereste Attila hun király kincsét Képes Magyarország Irta az volt a elme hogy Felső Tiszán ki tudja merre van de ez a lap megszűnt Rádió is bemondta, hogy a bokor tövében Szóval Szegeden van a B .. . utcában 17-ik háznál kezdődik a kutatás és így tovább 1959-ben meg kell találni (!) Attila kincsét keressük vagy személyesen jöjjenek el..Ezt G. M. irta Szegedről a szentesi múzeumnak. Később hangja sürgetőbbé vált: „G. M. keresi Attila hun király kincsét ugyanis most nagy beteg odadobom Attila kincsét csak gyógyítsanak ki az orvosok. Isten megtalálhatja vagy a Szentesi Múzeum vezetősége ...” A szentesi múzeum vezetősége azonban úgy látta, hogy ez a feladat meghaladja erejét, és G. M. levelét továbbította a Szegedi Móra Feren- Múzeumhoz. Attila kincse azóc to sem került elő