Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

— Akkor azonban elvesztette hadászati jelentőségét — mondja az igazgató — és az osztrákok elkezdték a vár módszeres rombolását. A bástyákat, tornyokat felrobbantották, a köveket pedig a lakosság hordta el. A pusztítás egészen 1830-ig tartott. A múlt század második felétől pedig 1957-ig laktanya volt az egri várban, s látogató csak a külső falakig jutott. 1957-től aztán új életre kelt a vár. A történeti hűségnek megfelelően tartósítják a még megmaradt falakat, feltárják a betemetett erődítményeket. Az 1970-es évek elejére fejeződik be a körülbelül harmincmillió forint értékű munka, amit most még mindenfelé elzárt területek, kőhalmok jeleznek. A munkálatok miatt nem lehet megtekinteni Gárdonyi sírját sem.

— Látogatóink szerencsére megértik

— mondja Bakó Ferenc —, hogy sietnünk keli. Ami ma még megmenthető, holnapra már teljesen tönkremegy. Mindenki azt mondja, hogy azért így is feledhetetlenek az egri kirándulások.)

*

Az író csak gyakorlatozó katonák, laktanyazajok között juthatott az 1552-es ostrom eseményeinek színhelyére. Számunkra feltárul a vár. ő csak sejthette, mit rejt a föld: talán messzenyúló alagutat, egykori temetőt. Mi lemehetünk a kazamatákba, a templom-romokhoz, felállhatunk a nyugati bástyák falára.

Gárdonyinak hosszú évek kutatómunkájára volt szüksége ahhoz, hogy tökéletesen fel tudja eleveníteni a csodálatos, a hősi múltat. Nekünk ebben a történeti tárlat segít.

három szobában szinte minden tárgy úgy, és ott áll, ahogy maga után hagyta.

Az emlékmúzeum tulajdonában jelenleg harmincezer lapnyi kézirat van: minden jelentős Gárdonyi-mű első megfogalmazásából akad valami.)

*

Az író házától sétára indulunk.

Barokk homlokzatok, titoktartó kapuk, elkopott macskakövek — a régi Eger. A minaret karcsú tornya is feltűnik villanásnyi időre a gyakran forduló keskeny utca egyik hajlatánál.

A hirtelen meredeken látogatók százai mennek felfelé. A várkapu tárva- nyitva.

(A kapuk nem is olyan régen nyíltak meg végleg. Bakó Ferenc múzeumigazgató a vár, az épületek történetéről beszél. Onnan, ahol Gárdonyi abbahagyta, hiszen a vár a többszöri ostrom és a török uralom ellenére 1702-ig nem sokat változott.