Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
szobrai az iparművészet négy ágát jelképezik: az ötvösséget, a kerámiát, a textil- művészetet és a díszítő szobrászatot. Az ünnepélyes átadásra megérkezett Ferenc József megütközve torpant meg a bejáratnál: az ő ízlésének túlságosan „modern” volt mindez. De azért természetesen gratulált és természetesen kitüntette a tervezőt, amely kitüntetést az természetesen nem ment el átvenni. Az épület pedig elkezdte vitákat kavaró életét, fanatikus rajongókat és haragos támadókat szerzett. Egy cikk elnevezte a „cigánycsászár palotájának”. Gerő Ödön így írt róla: „Reneszánsznak indus, indusnak magyar.” Maga a tervező is így nyilatkozott róla tizenöt évvel később: „Ma, ha néha az Iparművészeti Múzeum kapuját nézem, igazán haragszom rá. Egy kissé nagyonis indus nekem.” Az öniróniával teli mondat mögött szinte látni a sztoikus mosolyt, az idős építész arcát, amely Farkas Béla szobrász keze nyomán bronzba öntve néz ránk ma a múzeum kis előkertjéből. De a szobornál is jellemzőbb rá egy mondata, amelyet — akárcsak életrajzának és életművének többi tényét — Kismarty Lechner Jenő jegyzett föl. Valaki megkérdezte Lechnertől a tervek láttán, miért helyezett el a tető legrejtettebb zugaiban is, ahová senki sem lát, aprólékos díszeket; Lechner mosolyogva legyintett: — Nem baj, a madarak látják. Az utókor dolga e sokat vitatott épülettel nem lehet más, mint a lehetőséghez képest hűen megőrizni és műemlékként védeni a magyar építészettörténetnek ezt a maga nemében és korában zseniális — bár hosszú távon folytathatatlan — kísérletét. E sorok írója jól emlékszik még arra, hogyan hordta maga is két kezével, az Iskola egykori növendékeként, Budapest felszabadulása után néhány héttel, a téglát és a cserepet, diáktársaival együtt, a súlyosan megrongálódott tetőre. A 45 utáni helyre- állításkor még csak sima tetőt húztak az épület fölé, műemléki restaurálásra akkor nem volt mód: sürgősen meg kellett védeni az épületet a beázástól. 1956 közeli utcai harcai azután ismét komolyan megrongálták a tetőt, s a homlokzat is repeszeket kapott. 1957-től már szabályos műemlék17