Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
Krónika Derkovits Emlékmúzeum Szombathelyen A ház, amelynek három, utcára néző szobájában a Derkovits Emlékmúzeum helyet kapott, akkor még nem állt, amikor a keskeny, hosszú udvar mélyén levő asztalosműhelyben Derkovits mester és fiai dolgoztak. Ebben a műhelyben tanulta ki kedve ellenére az asztalosmesterséget Derkovits Gyula, esténként innen szökött ki a Gyöngyös patak partjára, hogy a csendben, a csillagokkal sziporkázó ég alatt nyugalmat találjon az egész napi munka után, amelyet gyermekerejét szinte meghaladó erőfeszítéssel, fogcsikorgatva végzett. Itt kezdett rajzol- gatni, s innen került el — menekülve a nyomasztó környezet elől —, hogy aztán már csak híres — bár éhező és beteg — művészként látogasson haza. Az emlékmúzeum 1967. augusztus 20-án nyílt meg. A művész özvegye, Derkovits Gyuláné már 1949-ben szerette volna létrehozni ezt a múzeumot, de hiába gyűlt össze korábban is egy sor kép, rajz (ismeretlenek is), tárgyi emlékek, a múzeum megvalósítására sokáig nem kerülhetett sor. Most viszont igen szépen elrendezett anyaggal várja a látogatókat a Derkovits Emlékmúzeum. Az első szobában a művész munkaeszközeit mutatja be egy nagy tárló, a festői mesterség kelléA budavári palotában másodjára jelentkezett kiállítással a Magyar Nemzeti Galéria. Az új tárlat a Ferenczy családnak állít emléket. A közismert, rangos művészdinasztia alkotó tevékenysége, munkásságának kiemelkedő teljesítménye méltán nyerte el a müpártolók és a nagyközönség együttes megbecsülését, elismerését. A családtagol« — Ferenczy Károly, Valér, Noémi és Béni — több mint háromszáz művét tekinthetik meg e kiállítás látogatói. keit, szakkönyveket stb. A falon a vitrinek Derkovits önéletrajzi írásaiból vett részletekkel idézik a szombathelyi éveket, élményeket, s itt van néhány Derkovits-dokumentum Is, levelek, iratok. A másik két szobában kis kiállítás, jórészt alig ismert művekből. A legérdekesebb egy 1919-ből származó akvarell. a későbbi Derkovits-önarcképek ,,őse”, a kiállítás megnyitására ke- rü It elő. A felismert rokon A múzeumok anyagának gyarapodását sokszor a tervszerű, tudomá- nyos gyűjtés mellett a véletlen is segíti. A Kommunisták Magyar- országi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeumában már több ilyen eset fordult elő. Egy napon két idősebb látogató érkezett a kiállításra. Nézték a képeket, a dokumentumokat és az egyik tablónál csodálkozva álltak meg. Egy képet láttak úgy, ahogy emlékeikbe beleágyazódott, változatlanul. Vlagyimir Uraszov, a sógoruk képe előtt álltak, akit utoljára 1919-ben láttak. Uraszov, mint hadifogoly dolgozott Rákospalotán, megismerkedett a Hadnagy-lányokkal és az ismeretségből házasság lett. Terézt feleségül vette. Közben résztvevője lett az 1918-as októberi polgári forradalomnak, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásakor belépett a pártba. A fronton keresztül egy társával ő volt a KMP és az OK(b)P közötti egyik összekötő, 1918 decembere és 1919 márciusa között többször járt otthon, a Szovjetunióban, s vitte Kun Béla leveleit, majd hozta Lenin üzenetét. A testvére, a rokonok semmit nem tudtak ilyen irányú tevékenységéről, azt hitték, a víg kedélyű sógor vadászni jár... Azóta sem lepleződött le a kirándulások oka, Uraszov szerény ember Most talán mégis újabb dokumentumok kerülhetnek a múzeumba a felismert rokonság segítségével. . .
