Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
„ink «î*«e a*oa k°biban a mrl^ben «t * f/o!gálat< t, mint Abaú;var* rrft K‘e küldött t *gja . «*l«ftor Dia , »«“'t rpf en most, tevém. — Buda:. . a’ Királyi iák - helybeu , Ikc*. Ha»* k<R , *79©KAZINCZY HAMLET S Z O M O R Ú J A T E K. VI. FKL-VONASM» , SHAKESPEARE MVNKAJA. figjr «* nuut at, a’ mi Jitfíí-IUi>ú*kTt léphet £g#p szerep történet# Hamlet, dán királyfi. Nincs egyetlen Shakespeare-mű sem, amelyik annyi mindenen ment volna keresztül, mint ez a tragédia. Mindent elviselt és mindent kibírt. Elviselte, hogy a német romantika obskúrus színmű-kisiparosai átdolgozzák, toldják, foldják, kifordítsák, átszabják, mint egy öreg köpönyeget. Elviselte, hogy Sturm und Drang szellemben játsszák. Elviselte, hogy Musset a dán királyfiról mintázza Lorenzacciót. Hogy játsszák — a korszak kosztümjeiben, térdnadrágban, harisnyában, felleghajtóval, vagy csizmában, zsinóros mentében — mint nálunk az első előadáson, 1794-ben, Kolozsvárott, Kotsi Patkó Jánossal a címszerepben. Hogy előadják szmokingban, frakkban, nagyestélyiben, egy szalonban szecesz- sziós bútorok között. Hogy Fortin- bras serege tankokkal vonuljon Lengyelország ellen, s maga Fortin- bras repülőgépen érkezzék a trónterembe a vlvójelenet után. Hogy Hamletból skizofrén őrültet faragjanak. Vagy, hogy Claudius afféle fiók-Hitler legyen, pamacs-bajusszal, recsegő hanghordozással. A dán királyfi tragédiája elviselte, hogy nő játssza — Sarah Bemard — és hogy előadják Helsingőrben, a várban, amely a dráma színhelye ugyan, de semmi köze a műhöz, hiszen Helsingőr, vagy egy csupasz, fekete körfüggönnyel keretezett színpad egyaránt csak egyet szolgálhat: a shakespearei szó és gondolat kibontásának teremthet lehetőséget. „Shakespeare színhelyei sohasem valóságos színhelyek, hanem csak kifejezésbeli lehetőségek az emberi akarat számára, amelynek hosszú utat kell megtennie, amíg tragikus sorsa kiérlelődik” — írja Hevesi Sándor. Ezért játszható mindenhol: rekonstruált Erzsébet-kori színpadon éppúgy, mint a szegedi Dóm tér sportpálya méretű játékterén. Nem a dekorációk fontosak, hanem a színészek, akik életet adnak Shakespeare alakjainak. Egy kitűnő Hamlet és egy jó Claudius, Ofélia, Polonius hármas elég ahhoz, hogy elsodorjon a tragédia forgószele. ★ Az irodalom életének különös szeszélye folytán éppen Hamlet az első Shakespeare-darab, amelyet magyar író — igaz, hogy latinul Irt művében — megemlít: Szerdahelyi György 1784-ben ír először a dán királyfi tragédiájáról. Két évvel később készül az első magyar nyelvű Shakes- peare-fordítás, a Rómeó és Júlia „magyarítása”. És 1790-ben, német fordítás-átdolgozás nyomán, Kazinczy lefordítja — prózában! — a Hamletet. Négy évig vár az előadásra, míg a kolozsvári színészek 1794- ben bemutatják. Ezzel kezdődik a Hamlet magyarországi „pályafutása”. A Rómeó és Júlia 1793-as, budai bemutatója után, a második ShakesAz első magyar Hamlet-fordítds címlapja (Kazinczy Ferenc, 1790) peare-mű volt, amely magyar színpadokon megszólalt. Nagy színészek sora tette emlékezetessé nevét a címszerepben nyújtott alakításával: Egressy Gábor 1835-ben, Kolozsvárott, 1839-ben Pesten játszotta, Szacsvay Imre 1879-ben Kolozsvárott, Törzs Jenő 1909-ben, Márkus László rendezésében a Magyar Színházban, Ódry Árpád 1923-ban és 1926-ban Hevesi Sándor rendezésében a Nemzeti Színházban, Táray Ferenc 1931-ben és 1935-ben ugyancsak a Nemzetiben, Németh Antal rendezésében, Uray Tivadar 1940- ben ugyanitt és ugyanebben a rendezésben, 1943-ban a Madách Színház Pünkösti Andor-féle rendezésében Várkonyi Zoltán. Gellért Endre és Major Tamás 1952-ben a Nemzetiben egy különleges vállalkozásba fogott: a címszerepet Básti Lajos, Major Tamás és Ungvári László felváltva alakította. 1955-ben a debreceni Csokonai SzínházbanTéry Árpád rendezte a Hamletet, a dán királyfi Mensáros László volt. És 1962: Madách Színház, Vámos László rendezése, Hamlet: Gábor Miklós. ★ Igazolatlan mulasztás rémével a fejem fölött, diákként a nézőtér egy távoli zúgába lopózva, néztem végig az 1952-es Hamlet főpróbáit a Nemzetiben. A három, sok tekintetben homlokegyenest ellenkező alakításból vált számomra nyilvánvalóvá: ez a költő és ez a tragédia oly dús, oly sokrétű, olyannyira kimeríthetetlen, hogy még egy távolról sem hibátlan előadás is lenyűgöző élményt adhat. Minden elfért benne: a hatalmas, naturalisztikus díszletek, a For- tinbrasból szinte Grál-lovagot csináló koncepció, Claudius figurájának egysíkú „vérnősző barom” beállítása, a királyfi túlságosan a cselekvő ember felé eltolt rendezői megfogalmazása. A Hamlet így is Hamlet volt és maradt. S az 1955-ös debreceni Hamlet, a fiatal Mensáros nagyszerű játéka, amely egyesíteni tudta a királyfi emberségét, filozófiáját, ifjonti lelkesedését és letöréseit, a kizökkent Időt helyretolnl akaró, de erejét meghaladó feladatra vállalkozó, bukásában is felmagasztosuló hős sokszínű jellemét. És végül: Gábor Miklós Hamletje: egy színészi pálya csúcsán, a pálya kétségtelen csúcsteljesítményeként. Laurence Olivier Hamlet-filmje mellett a legteljesebb Hamlet-élmény, bár alapjaiban más, mint Olivier figurája. Aza világgal szembeni állandó, rácsodálkozások és keserű felismerések alapállásából indul, a Gábor Miklós Hamletiének jelszava — s alighanem a tragédia legigazibb kulcsa is — „Kizökkent az Idő — óh kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!” Ez a Hamlet nemcsak környezetével küzd — küzd saját sorsával is, amelyet tud és előre lát, s egy csodálatos színészi pillanatban felismer és megadja magát, neki: „Ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni; addig van.” ★ járom a Színháztörténeti Múzeum „A magyar színjátszás története” kiállításának termeit. A tárlók gazAz első magyar Hamlet-előadós színlapja (Kolozsvár, 1794) A' FtLSÓBW.ü.SEK tNtitütLMtKBOt Nemzeti Jlrxó Tárnáig
