Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
AZ ELSŐ MAGYAR SKANZEN A Göcseji Falumúzeum ötlete dr. Tóth János zalai születésű fővárosi múzeológus-épltésztől származik és évekkel ezelőtt vetődött fel. Kezdetben inkább erkölcsi, mint anyagi támogatást kapott, később, amikor a Zala megyei Tanácsnak már jobban volt miből, az utóbbit is elegendő mértékben. így született meg Zalaegerszeg ólai városrészében, a Zala folyó holtága mentén, egy XVIII, százaiban épült műemlék vízimalom környékén a göcseji skanzen. Még nincs kész, de körvonalai már kibontakoztak, már látni, hogy mi is lesz belőle. Már lelkesít és agitál maga mellett, kit- kit aszerint, mire van szüksége. Pártfogóit megújult buzgalomra sarkallja, ellenzőit pártfogókká változtatja. Egyszóval él, s erről tavaly ősszel, amikor egy hétre megnyitották, ötezer ember győződött meg. — A 24. órában vagyunk, hogy azokat a népi értékeket, amelyeket a göcseji nép évszázadok során tudással, találékonysággal, mostoha életkörülményeivel meg- küzdve felhalmozott, az utókor számára megmentsünk. A múlt értékes emlékei halálra vannak ítélve a falvakban. A kultúra, a civillzálódás, a rohamosan javuló életkörülmények megvédhetetle- nül elsöprik a zsúpos házat, a füstöskonyhát, a faépületeket, a régi paraszti munka szerszámait. Ezek megóvása, fenntartása a falvakban lehetetlen és oktalan próbálkozás is volna. Egyetlen megoldás van, ha tudományos alapossággal kiválasztjuk a legjellemzőbbeket, s egyhelyre ösz- szegyűjtjük, egymás mellett mutatjuk be őket — mondja dr. Szentmihályi Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója. Kereken 14 objektum áll már a Göcseji Falumúzeumban. Ha végleg elkészül, 35 lesz a számuk. Áll a kb. 150 éves kovácsműhely, amit Hottóról hoztak be. Itt van a néprádfai pajta, a kálócfai lakóház, a hétszögletű csődéi pálinkafőző, amelynek éppen szögletei miatt csudájára járnak a néprajzosok. Felépítették a ká- vási lakóházat, ezt a csonkakontyos, három „derékból álló”, azaz szoba, konyha, kamrás, díszesen faragott oromgerendás házikót. Látható a felsőszenter- zsébeti lakóház, ami tudományos szenzációszámba ment, amikor felfedezték. Eleddig csak 150 éves leírásokból ismerték. Eredetileg kétosztatú, lakókonyhás és kamrás ház volt, a kemencés. füstös helyiségben laktak is. Ez a legprimitívebb háztípus, legalább két-háromszáz éves. Az igen nagy füstöskonyhán egészen kicsi ablakok vannak, amelyeket elcsúsztatható deszkalapokkal zártak. Jellegzetes kamrát Gombosszegről, galambdúcot Hahóiról, haranglábat Csődéről, gémeskutat Kerkafalváról szállítottak be. Sokan úgy vélik, hogy a falumúzeum négy és fél holdnyi területének kijelölése nem volt a legszerencsésebb. A táj nem tipikusan göcseji. Valóban ez a terület sík, nem dimbes-dombos, göcsör- tös, erdős, mint az igazi Göcsej. Mégis helyes, hogy emellett a terület mellett döntöttek. A terület közel van a városhoz és a malom, az utolsó ilyen a Zalán, jó központot szolgáltatott az egész falumúzeum számára. Másféle ellenzői is vannak. Akik fölöslegesnek tartják. Akik a pénzt sajnálják. Akik egyszerűen nem értik. Nekik ad jó választ az a néhányszáz bejegyzés, amit a skanzen eddigi látogatói írtak az emlékkönyvbe. Közülük való ez a három: „A Göcseji Falumúzeum a táj történelmének, gazdag kultúrájának nagyszerű emléket állít. Tervezőinek, megvalósítóinak gratulálok. Cseterki Lajos.” (a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára.) „Nem ismeretlen nekem ez a világ, de mégis hasznosnak érzem. Hozzátartozik a nemzeti önismerethez. Márcsak az is jó, ha sok ember látja, mennyiféle közösségi kultúra, stílus, ízlés volt ebben a kis országban. Veres Péter.” (Kossuth-dijas író.) „Köszönöm a lehetőséget, hogy megtekinthettem a népi múlt ápolásának e tudományos szak- szerűséggel és a nép iránti hűséggel épült múzeumfaluját. Sok sikert kívánok a göcseji nép hagyományai ápolásához. Péter János.” (a Magyar Népköztársaság külügyminisztere.) A skanzen természetesen sok pénzbe kerül. Eddig körülbelül egymillióba, nem számítva a társadalmi munkát, amit a város üzemeinek dolgozói végeztek el. És még kell ugyanennyi pénz is, társadalmi munka is. De a nehezén már túl van a zalaegerszegi néprajzi múzeum. Már él, neve van, s ez már sodor magával. Még két borospincének kell megépülnie, újabb haranglábat állítanak fel és öt további házormot. Egy úgynevezett, „kástu’’-t is felépítenek. Ez az emeletes terménytároló valaha általánosan elterjedt volt Göcsejben, de ma már egy sincs belőle. Felépítenek egy modern bemutató termet is a bejárat mellett, s azt is tervbe vették, hogy a közelben vendéglátó helyet létesítenek. Aztán a néprajzi múzeum mintegy folytatásaként felépül itt a szabadtéri olajipari múzeum is. De ez már a távolabbi jövő. A közelebbi az, hogy az új múzeumhoz vezető utat kiépítsék, a tervezett létesítményeket felállítsák, hogy aztán 1968. augusztus 20-án véglegesen megnyíljon a Göcseji Falumúzeum, kitárva a zalai múlt értékeit, hazai és külföldi vendégei előtt. Hári Sándor
