Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
ÁSATÁS SÁG PUSZTÁN ÁSATÁS SÁG PUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPU ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPU 1/ ÁSATi »S SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPU rÁK Á^aTÁS V GPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPU v< \SATÁS s; GPl’SZTÁN aSA 1 Áí SÁGPJSZT ÁN ÁSATÁS SÁGPU .. ÁSATÁS rt GPUSZT U' ÁSA‘ Á: SÁC PUS7' ÁN ÁS/.TÁS SÁGPU ÁS a i AS SÁGPUSZTÁN ASATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN 5ATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN iATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ,ATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSA1 ÁS SÁGI USZTÁN ;A' AS SĂ GPUsZT/ N aSAT ÁS SÁG T SZTÁN Ar ÁT AS SÁuPU i/TAN .A TÁS S/ GTUSZT/ h ÁSAT ,S SÁG’USZT. N ÁSATÁS iÁGPUíí.TÁN ,ATÁS SÁGPUSZTÁN ASaTÁS SÁGPUSZTÁN ASaTav, SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZT\N ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN ÁSATÁS SÁGPUSZTÁN A Balaton É-i partjára látogató nyaralok, hacsak kis időre is, de nem mulasztották el, hogy a rádióból és a televízióból már ismert dörgicsei ásatásokat megtekintsék, azzal, hogy végre ezen a területen is láthatnak nagyobbszabású feltárást — mert egy magányosan álló templomtorony legfeljebb turisztikai célpont lehet, de ott ahol már épületeket sőt sírokat lehet látni, az „komoly dolog". Az 1920-as helyszinrajz A veszprémi múzeum a dörgicsei ásatás mellett, a Balatonakali-Ságpusztai régi temetőben egy másik, tavaly csak tájékozódó jellegű ásatási munkálatokat kezdett el, amelyek a rövid, mindössze két hétig tartó időszak alatt is igen szép eredményeket hoztak. Az előzőkben nemcsak azért hivatkoztam Dörgicsére, mert ugyanannak a múzeumnak a dolgozói irányították mindkét ásatást, — hanem — mert pár sátorból álló kis táborunkat gyakran keresték fel a falubeliek, akik minden alkalommal elmesélték, hogy a ságpusztai temetőt alagút köti össze az alsódörgicsei templomrommal, és ennek az alagútnak a bejáratát még ők is látták fiatalabb korukban. Ennek, a múlt században már meglevő hagyománynak az alapján indulhattak el azok az első kutatók, akik először próbálták leírni az ott található régészeti emlékeket, csaknem minden esetben római fürdőnek tartva azokat. Récsey V. volt az egyedüli, aki azt írta 1895-ben, hogy ez a bizonyos építmény, amit a falubeliek, egy alagút bejáratának tartanak, „a róm. kát. templom romjainak tőszomszédságában van”. Később figyelmen kívül hagyták ezt a látszólag csak a tájékozódást elősegítő fél sort, pedig, szinte a legelső napokban, ennek a középkori templomnak a félköríves szentélye került elsőként napvilágra. Az ásatást természetesen a középkori templommal kezdtük, de szerettük volna, ha a sokat emlegetett római épületeket is megtaláljuk, hiszen a környező területeken a terepbejárások során főleg római telepnyomokat figyelhettünk meg. De ahhoz, hogy hozzákezdhessünk első kutatóárkunk húzásához, el kellett tüntetnünk a területről az ott burjánzó ecetfa-rengeteget. Az ásatás első napján ásóbrigádunk igen szép anyaggal ajándékozott meg bennünket, amelyek közül a legrangosabb egy gótikus gyertyatartó. Ezután kutatóárkunkban kibontakozott az akkor még nem ismert templom kerítésfalának egy szakasza, ami támpillérrel volt megerősítve. Tovább kelet felé, először egy félköríves falat figyelhettünk meg, amelyet alig takart föld, s ekkor kezdtünk arra gondolni, hogy annak a középkori templomnak egyik szentélye került elő, amelyet már a múlt században megemlített Récsey abban a bizonyos félsorban. Ezek után nem csodálkozhattunk azon, hogy egymás után kerültek elő a templomhajónak tulajdonítható részből a faragott kövek, amelyek vagy egy ablaknyílás keretéül, vagy egy oszlop részéül szolgáltak, s a templom pusztulásával a törmelék közé kerültek. Az omladékréteg eltávolítása után lassan kibontakozott a templom alaprajza és nagyon jó alkalom kínálkozott arra, hogy összehasonlítsuk egy 1920-ban készült, csupán a terepalakulatokból kikövetkeztetett helyszínrajzzal a jelenlegi templom és környéke alaprajzit. 39
